Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Szilágyi Zoltán: Egy babaszoba zugai (töredékek): Válaszlevél: versek
í 7. A feltámadás íme. Twisztezriek a masé-basák. Egy kitépődött oázószerkezet magától sírni kezd. Molinóillat és majális. Szemek! Vadszőlőszín szemek. A leszakadt huszárkéz kezet emel valakire. Hintaló lendül. Vakult üveggolyóban arcok. Fáj. 20. Kócország polgártársai mindennek vége. Se lemondás, se béke, se kárhozat, se optimizmus, se szabályos tusa. Csak a létezés Valpurgis-éje. Egy ezredvég talál bennünket ITT ÉS ÍGY. Szófoszlányok. Tömegben egy elkapott tekintet. Sorsunk történelem-törmelék. Furcsa ünnep. VÁLASZLEVÉL egy kései bujdosótól Mikes Kelemennek igen ön jól tudja hogy az ember végülis egymást kezdi félni a kázusok mindig érthetők e firmámentom alatt is hol írom e sorokat jóuram és az egek nem rendülnek nem rendülnek vala csak tapsikolnak akár a száradó cirkuszponyvák mondják hogy dűl be az ár a réseken hasig ér szívig ér torokban benn marad az üvöltés és ver az eső míg szánkbaver a villám (ugye minő keresett absurditas) 16
