Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - Szöllősi Zoltán: Színes képeslap II.: vers

Gyökértelen és törzseden, Leveleit sem tartani, sem Ejteni nem tudó, hulló Leveleit folyton kapkodó, Állandóságában újuló, Súlyosodó lombú fái közt.

Tenger, öröklét avarja.

És tarkóra tolt sapkában én.

A sirályok hangját már, a Megfeszített torkán kiszakadt, Istent s Allahot egyaránt Vádló, csontokig nyilalló Kiáltásokat észre sem Véve, átköpve árnyékomon És rugdalva szemetet, hal- Hulladékot, haladva mindig A tengerre lejtő utcák Szárazon is csúszós kövein — Végül belépve e képbe S befordulva e szivárványos Medúza-napernyők alatt Gyalogoló keleti tenger Sikátorába —

Hiába minden

Varázslat.

Késve indultam Vissza Magyarországról

Színes képeslap csak előttem. Tenger és Nap között a part. Beton képtelen rózsaszínje. Hátrább a szállodák sora. Téglarakások húsvöröse.

Fény savmarásában a fémtraverz. A szökőkút visszahajlított Fémvesszői. Állócsiga,

A Nap. A fehér mészkőszikla.

És az út, mit hajó hasít.

És tarkóra tolt sapkában én, Hiányom rögzítő fényben.