Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - MŰHELY - Lengyel András: Gregus Máté a "publicista": egy esettanulmány vázlata

szer annyian volnánk is és pedig nemcsak 8, hanem 16 óra hosszáig is naponként, és ez a munka, amit végeznénk, biztosítaná valamennyiönk jólétét.”

Nagy ötlet volt ez, nyers voltában is sok mai kezdemény előzménye. Gregus azonban nem volt fantaszta s nem állt meg az ötletnél. Látta a nehézségeket is, s konkrét elképzelései is voltak a teendőkre nézve. Gazdák szövetkezése címmel a Közérdek 1920. március 10-i számában elő is állt javaslatával.

„Hátra van most az a kérdés — írta —, hogy a tésztakészítést hogyan kezdjük meg, hogyan általánosítsuk és hogyan tegyük egyöntetűvé, a másik kérdés az, hogy a kész tésztát miként értékesítsük?” Megoldásként a szövetkezést látta, s javasolta is, hogy a gazdák hozzanak létre egy hitelszövetkezetet, amely a termelés irányítását, összefogását s az értékesítés megszervezését elvégezné. Javaslata a magyar szövetkezeti mozgalom történetének is figyelemre méltó mozzanata, epizódja. Jellemző, hogy Gregus alapelve ez volt: „manapság a becsületes emberek csak úgy boldogulhatnak és az érdekeiket csak úgy védhetik meg, ha szervezkednek és egymást megértik.” (Gazdák szövetkezése. Közérdek, 1920. márc. 10.)

Utóbb, öregedvén és fáradván, más típusú kérdésekhez is hozzászólt. 1928 szeptemberében pl. Ki legyen a pap Kutason? címmel írt cikket a Vásárhelyi Újságba, 1936 februárjában pedig Református hivőtestvéreinkhez! címen az egyházi főgondnok megválasztásába szólt bele. Racionális alkat lévén, tudta, egy zárt paraszti közösség számára a vallási kérdések fontosak, a személyi kérdések pedig méginkább azok. Érdeklődésének fő területe azonban öregségében is változatlan maradt. A célszerű gazdálkodást szorgalmazta, azért szállt síkra. A kisüst joga, új szesztörvény c. cikke (Vásárhelyi Reggeli Újság, 1929. szept. 1.), mely eredetileg fölszólalás volt egy országos értekezleten, csak régi üzleti prakticizmusát mutatja — s imponáló tájékozottságát a szeszfőzés jogi szabályozásában. Mi lenne a kartelek leghatásosabb ellenszere? című kései cikke (Vásárhelyi Újság, 1935. dec. 8.) azonban ismét a nagytehetségű és ötletes szervezőt, a remek üzletembert mutatja. A probléma, amit e cikkében megoldani kívánt, az állattenyésztés gazdaságossá tétele volt. Látta s ki is mondta ugyanis, hogy az élő állat Budapestre való fölvitele nehézkes és költséges, a haszon nagy részét elemészti a szállítás. Ezért, hogy az állattenyésztés igazán kifizetődő legyen a vásárhelyi gazdák számára, azt javasolta, meg kell szervezni egy szövetkezeti alapon álló húsgyárat a vásárhelyi határban. Terve megint racionális és életképes ötlet volt; jól ismerte föl, hogy az élőállat termelésénél — a nagy szállítási költségek, elhullás stb. miatt — előnyösebb a földolgozott húst vinni piacra.

Publicisztikájának e rétegéről általánosságban elmondható, hogy egy nagyformátumú paraszti üzletember vállalkozó kedvének és kísérleteinek dokumentuma — de nemcsak az. Egy kivételes paraszti egyéniség révén e cikk a magyar mezőgazdasági árutermelés, ill. a termelés modernizációja vonatkozásában az esetenként megnyíló (s részben, sajnos, el is mulasztott) lehetőségek fölviIlantója. Az a történész, aki a vásárhelyi mezőgazdasági termelés történetét igazán mélyrehatóan fogja földolgozni, nem mulaszthatja majd el e publicisztika történeti tanulságainak figyelembe vételét. Gregus publicisztikája ugyanis egy paraszti vállalkozó polgár gazdaságvezetésébe is ad bepillantást.

3

Gregus publicisztikájának második, előbb politikai jeliegűként jellemzett rétege természetszerűleg ebből az elsőből nőtt ki, erre alapozódott. Valójában nem is több ez a második réteg, mint azoknak a problémáknak a politikai síkra vetítése, amelyek már szűk, praktikus problémaként nem voltak megoldhatók, amelyek tehát már, legalább részben, politikai jellegű szervezettséget igényeltek.

82