Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - MŰHELY - Lengyel András: Gregus Máté a "publicista": egy esettanulmány vázlata

munkájára. S hogy nem valamiféle önműveléstől mentes őstehetség volt, hanem tudatosan művelt ember, írásai is mutatják. Mert, nem feledhetjük el, ha a helyzet úgy kívánta, nemcsak élőszóban, a törvényhatósági bizottságban vagy más fórumon nyilatkozott meg, de írásban, sőt nyomtatásban is. Számos cikkéről, cikksorozatáról tudunk az 1909 és 1936. közötti évekből, s még több előkerülése is várható. Első ismert cikke ugyan közel ötvenedik életévéhez született meg, de ezt követően, ha folyamatosan, egy újságíró rendszerességével nem is publikált, írásai rendre föl-föltűntek a vásárhelyi lapokban. Sőt, élete alkonyán, amikor megfáradván, az aktív gazdálkodással fölhagyott, hosszabb, részletezőbb írásba is belevágott: megírta munkássága eredményének, Vásárhelykutasnak történetét.

E cikkei természetesen nem hivatásos, írásból élő tollforgató művei. írásaiban nem kísérte figyelemmel a változó napi eseményeket mint a profi újságírók; nem érdekelte a magaspolitika mint a politikusokat, s nem is a magamegmutatás, az önkifejezés igényével írt mint az írók (s a dilettánsok). Neki a nyomtatott betű, a cikkírás mindig gyakorlati munkájához kellett; elsődleges tevékenységét, közösségi tervei megvalósulását segítette e módon is. Csak azt írta meg cikknek, amihez az élőszó, a személyes meggyőzés vagy a szűk körben elhangzó érv már kevés volt. Számára a sajtó nyilvánossága cselekvési segédeszköz volt.

Alkalmi, de mégis folyamattá összeálló közírása végig egynemű; mint írást, mint megformált művet egy végből szabták ki mind. A mögöttük álló egyéniség már kialakult s mindvégig azonos, az írások általános célja mindvégig változatlan. Gyakorlati kérdésekben akart a nyomtatott betűvel polgártársaira hatni. Három rétege, három területe mégis elkülöníthető e sajátos közírásnak. Az első réteg alapvetően konkrét gazdasági kérdéseket konkrétan tárgyaló cikkekből áll össze. E réteg a szervező-ügyintéző Gregus közvetlen kiegészítését, publicisztikai megtámogatását szolgálta. Problémakörük ezeknek a viszonylag szűk, vagy legalábbis jól körülhatárolt; gondolatvezetésük célratörő, spekulációtól mentes. A második réteg a politizáló Gregus megnyilatkozásaiból áll össze. Gregus természetesen ezekben a cikkekben sem lett pórtpolitikus, inkább — ahogyan Tárkány Szűcs Ernő írta róla 1942-ben — munkapolitikus; a politika is, láthatóan, a gazdasági gyarapodás végett foglalkoztatta. De ezekben mégis a vásárhelyi parasztság politikai és gazdasági megszervezését szolgálta. A harmadik réteg, bár Tárkány Szűcs Ernő révén a legismertebb, mennyiségileg a legvékonyabb réteg. Ezek a kései írások kevésbé aktuálisak mint az eddig említettek; a visszatekintő, a „történetírói” attitűd jellemzi őket.

2

E három rétegből az első kettő időben nem különül el élesen egymástól; egyidőben vagy egymást váltogatva következnek Gregus közírói munkásságában. Előadásunk is tulajdonképpen ezeket tárgyalja.

Az első ismert Gregus-cikk, mely a Vásárhely és Vidéke 1909. március 11., 12. és 13-i számaiban jelent meg, már teljes fegyverzetében mutatja meg a „publicista”, az írásban megszólaló Gregust. Apropója látszólag egy egyszerű tanácsi döntés volt, az ti., hol kerüljenek fölépítésre a városi munkásházak. Bent a belterületen-e, vagy kint a tanyavilágban. A tanács a városban akart építkezni, Gregus kint a tanyán. A probléma eddig meglehetősen érdektelen, Gregus azonban ezt az egyszerű szociálpolitikai aktust is a gyakorló gazda szemével nézte s fölismerte annak gazdasági kihatásait. Fölismerte, a városbeli építkezés közgazdasági szempontból semmiféle előnnyel nem járna, ellenben, ha a tanyavilágban kerülne fölépítésre 100 ház, munkáskéz kerülne oda is, ahonnan akkor nagyon hiányzott. A gazdák munkáshoz, a munkások munkalehető78