Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához

22., I. m. 61. I. — A gyakran említett rézművesség alárendelt szerepét mutatja, hogy 1893-ban a történelmi Magyarország egész területén mindössze 41 személy vallotta magát csengőöntőnek. V. ö. még: Bakó Ferenc: A tiszaigari cigányok fémművessége. Néprajzi Értesítő, 1954. 239—258. I. Bogdál Ferenc: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányok fémművessége. Ethnographia, 1965. 521—546. I. Legmegbízhatóbb leírás a munka tényleges szerepe szempontjából Erdős Kamill beszámolója 1961. évi gyűjtő- útjáról (a Néprajzi Múzeum Adattárában).

23., Meg kell kérdőjeleznünk Flankiss Elemér megállapítását, aki kérdőíves módszerrel arra az eredményre jutott, hogy a cigány segédmunkások körében a munka megbecsülése áll az értékskála első helyén. (Értékszociológiai kísérlet. Az ipari dolgozók néhány rétegének értékrendjéről. Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1978.)

24., A gazdasági és társadalmi tényezők hatására történelmileg kialakuló lélektani sajátosságok hagyo- mányozódását Várnagy Elemér vizsgálta (Id. kill.: Várnagy E.—Vekerdi J.: A cigány gyermekek nevelésének és oktatásának problémái. Tankönyvkiadó, Budapest, 1979. 64—67. I.). Várnagy okfejtését a tárgykörben járatlan hozzászólók félreértették, és biológiai-genetikai adottságnak értelmezték a szerzett tulajdonságok továbbadását. A félreértést Czeizel Endre írása tisztázta. Köznevelés, 1981. 1. sz.

16. I.

25., Noha a lovat ismerték Indiában, a cigány nyelv nem őrizte meg a ló indiai nevét (asva), és a cigányság következő tartózkodási helyén, Iránban sem vette át a megfelelő perzsa szót (aszp). Csak örmény területen került be a cigány nyelvbe a „ló” szó (graszt). Emlékeztetni kell arra is, hogy Keleten nem a ló, hanem a bivaly és öszvér volt használatos igavonó állatként. A nyelvi adalékot megerősíti Firdauszí leírása, aki szerint az 5. században uralkodó Bahrám perzsa sáh ajándékozta meg öszvérekkel a gyalogszerrel bevándorló cigányokat, akik azonban leölték az öszvéreket. Az európai cigányok jelentős hányada, a régebbi leírások és ábrázolások tanúsága szerint, szintén gyalogosan vándorolt. A mai magyarországi cigány csoportok közül csak a lókupec (lovári) csoport anyagi és szellemi kultúrájában játszik fontos szerepet a ló.

26., J. Jolly: Recht und Sitte. Strassburg, 1896. 158. I.

27., Nomadic Gypsy tribes, Nomaden, nomades. A magyar szakirodalom a múltban is mindig a pontos „vándorcigány" kifejezést alkalmazta. Wlislocki németül is következetesen „Wanderzigeuner” szót használt.

28., Vekerdi J.: Nyelvészeti adalékok, 410—411. I.

29., A nyelvi tények nem erősítik meg Csaiog Zs. feltételezését, amely szerint a magyarországi cigányok mezőgazdasági munkából éltek, és csak a múlt század végének agrárválsága szorította ki őket a földművelő tevékenységből (i. m. 42. I.). Megjegyzendő, hogy nemcsak a nyelvből, hanem a felszerelési tárgyak közül is hiányoznak a mezőgazdasági munkaeszközök: használatból kivont ekét, kaszát, boronát stb. még nem találtak a gyűjtők a cigánytelepeken.

30., L. Piasere: La terminologie des parents consanguins chez deux groupes Rom. Études Tsiganes, 1982. 2. sz. 1—24. I. A. Hundsalz; Stand der Forschung über Zigeuner und Landfahrer. Stuttgart, 1978. 40—42. I. M. Sh. Salo: The Kalderas, 27—36, 49. I. H. Arnold, i. m. 119—122. I.

Nagycsaládnál összetettebb rokonsági terminológiát csupán egyes oláh cigány csoportok (főleg az üst- foltozók) vettek át a román nyelvből, pl. a vica (rom. vita ,ág’, átvitt értelemben is) szót, amely a közös őstől származó távolabbi rokonokat foglalja össze, s amelyet .nemzetséginek szokás fordítani. E szó helyett a magyarországi oláh cigány csoportok a román fel .fajta’ vagy magyar faj szót használják, fálo, fajo alakban. Az ún. nemzetségnek a rokonság tudatán túlmenőleg semmiféle szervezeti szerepe sincs.

31., A „vajda” szó cigány nyelvű megfelelője gyanánt oláh cigányok mujálo, magyar cigányok csibálo szót használnak; előbbinek jelentése ,szájas\ utóbbié .nyelves’, azaz mindkét szó .szószóló’ jelentéssel bír. Tényleges szerepe megfelel cigány nyelvű elnevezésének: feladata a nemcigány hatóságokkal folytatandó tárgyalás, cigányságon belül semmiféle hatalommal, irányító szereppel sem rendelkezik. V. ö. J. Yoors: The Gypsies. New York, 1967.113—114. I. F. Vaux de Foletier: Mille ans d’histoire des Tsiganes. Paris, 1970. 90—101. I.

32., .Nagyanya’ jelentésű szót a magyarországi cigány nyelvjárások nem ismernek; a magyar .öreganya’ szót fordítják cigányra (phuri dej). Más csoportok a bizonytalan eredetű mámi szót használják.

33., Ld. pl. Tótfalvi Zoltán: A Temesváron élő atyhaiak közössége. Korunk évkönyv, Kolozsvár, 1982.

17. I.: „Több milliós metropolisban is tudják, hogy a másik életében milyen esemény történt.”

34., Az ismeretlen etimológiájú gurvári (.tehenész’?) csoportnév magyar megfelelője gyanánt fódozó elnevezést használ-a cigány köztudat, ami valószínűsíti, hogy az edényjavítással foglalkozó cigányok elsősorban ebből a csoportból kerültek ki. Ma a „fódozó” csoport tagjai nem foglalkoznak edényjavítás- sal.

35., A vándor iparos tevékenységhez szükséges élettérről az írországi vándor edényjavítók, a tinkerek esetében rendelkezünk pontos felmérésekkel. Egy-egy tinker család kb. 200 mérföldes körzetet jár végig minden évben. G. Gmelch: The Irish Tinkers. The urbanization of an itinerant people. Menlo Park, Cal. 1977. 30. I.

62