Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához
cigány származású lakossága az összlakosságnak kb. 3,6%-a, addig az iskolás kort elérő cigánygyermekek aránya változatlanul ennek közel háromszorosa, kb. 10—11%-aaz összes gyermekek létszámának.40 A tudati továbbélés jellegzetes esete a hagyományos cigány életforma sajátos közösségi gondolkozásának megmaradása az egykori társadalmi keretek felbomlása után. A családi egységek keretében vándorló népelemek körében természetesen fölösleges volt bármiféle összetettebb (pl. falu nagyságrendű) szervezet létrehozása, így jellegzetes kisközösségi gondolkozás alakult ki: rendkívül szoros összetartás a családon belül, közömbösség a családon kívüli társadalom érdekeivel szemben. Ezt a közömbösséget fokozta az, hogy a cigányság esetében a családon kívüli társadalom idegen, és velük szemben ellenséges érzületű volt, amelynek életébe a cigányságnak semminémű beleszólása sem lehetett. Amikor a vándorló családok letelepedtek, és cigánytelepek alakultak ki, a telepek létrejöttével jóval összetettebb (emellett homogén cigány) nagy- közösség teremtődött, azonban ugyanúgy, ahogy gazdasági szempontból nem vált önellátó egységgé a telep, szervezési szempontból sem történt meg (és éppen gazdasági okokból nehezen is történhetett volna meg) a szükséges továbblépés. A telep lakóinak közösségi gondolkozása változatlanul megmaradt kisközösségi (családi) szinten. A telep közös érdekeit szolgáló intézkedések belső kimunkálására (együttélés esetében elkerülhetetlenül szükséges higiéniai stb. normák kialakítására) nem került sor. A hagyományos (telepi) tudati formák a következő lépcsőfokon, faluba ill. városba való beköltözés után is tovább élnek egy ideig, különösen akkor, ha több család kap egymás mellett új lakást, és így homogén cigány mikrostruktúra alakul ki. Község nagyság- rendű példa erre Alsószentmárton esete, amely homogén cigány faluvá vált, és a hagyományos telepi élet számos vonását átvette, mivel lakói nem rendelkeztek a falu nagyságrendű makrostruktúra életének megszervezéséhez szükséges közösségi és termelési hagyományokkal. A külső irányítás elégtelennek bizonyult belső szervező erők megléte nélkül. Az eset a szeparatista elgondolások tarthatatlanságát bizonyítja.41 A hagyományos cigány viselkedési, udvariassági normák szintén a kisközösségi életforma vonását őrzik, párosulva a társadalomból való több évezredes kitaszítottság múltbeli emlékeiből fakadó ösztönökkel. A falusi vagy városi élet viselkedési szabályai nagyobb közösségek tagjainak egymáshoz való alkalmazkodása szükségességéből alakulnak ki; a magábazárkózó család keretei között másfajta emberi kapcsolatok jönnek létre. A cigány családi életet, mint említettük, igen szoros összetartozási érzés jellemzi, azonban az egy fedél alatt lakó, gazdasági egységet képező, és családi szálakkal összefűzött közösség éppen bensőséges kapcsolatai révén nem alakítja ki azokat a merevebb udvariassági formákat, amelyek a nagyközösség egymástól idegenebb tagjainak érintkezését szabályozzák. A hagyományos kisközösségi viselkedési formák a gyermekkortól kezdve rögzítődnek. A hagyományos életvitelű cigánycsaládokban a gyermekek nevelkedése és magaviseleté sokkal kevesebb megkötöttségnek van kitéve, mint a környezethez való alkalmazkodásra nevelt nemcigány gyermekek esetében. Nyelvi adalékkal világíthatjuk meg a nevelési különbséget. Az ún. első dackorszakban nemcigány családokban igen gyakran hangzik el a „nem szabad” tilalom a kisgyermek egocentrikus akarati megnyilvánulásainak fékezésére. A mondat cigány nyelvű megfelelője (naj szlobodo az oláh cigány nyelvjárásban) igen ritkán hangzik el azonos életkorú gyermekek felé az anya ajkáról a hagyományos életvitelű cigánycsaládokban. Az ún. elsődleges tilalomrendszer kialakulására nem kerül sor, s ennek hatása a későbbiekben sem tűnik el. A hagyományos kisközösségi viselkedési formák állandó súrlódások okozói a más viselkedési formákhoz szokott nagyközösség (nemcigány társadalom) körében történő megjelenés alkalmával, és elmarasztaló értékítéleteket váltanak ki a kívülállókból, 54
