Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához
etnikai differenciálódása azóta még tovább haladt, tehát a különböző cigány csoportok még távolabb állnak a nemzetiségi egységtől, viszont a cigányság többségének élet- és gondolkodásmódja annyira keveset változott első európai megjelenésüktől a második világháború idejéig, hogy pl. Nagy István 1940-ben megjelent leírása a sárréti cigányok életéről7 minden lényeges vonatkozásban megegyezett a 18. századi Anzeigen és Grellmann, vagy a 19. századi Schwicker8 leírásával. A cigányságnak életforma gyanánt történő elkönyvelése tükröződik a nemcigány közvélemény nyelvi megfogalmazásában is. A beilleszkedett cigányokról egybehangzóiig így szokott nyilatkozni nemcigány környezetünk: „Ő már nem cigány”. Ez a minősítés teljesen független a bőrszíntől és arcvonásoktól (tehát a „faji”, azaz antropológiai jellegtől), a nyelvtől (a magyarországi cigány származású lakosság túlnyomó többsége csak magyarul beszél, mégis „cigány” marad környezete szemében, amíg a hagyományos életmódot folytatja), vagy a foglalkozástól és vagyoni helyzettől: kizárólag az életformára vonatkozik. Akik ruházatban, lakberendezésben, viselkedésben, munkavégzésben, közösséghez való viszonyban teljesen azonosultak a nemcigány környezet normarendszerével, azaz teljesen beilleszkedtek (idegen szóval: integrálódtak), azok hovatartozását határozz, meg fenti mondással a köznyelv. Ugyanígy maguk a szóbanforgó, cigány származású egyének is ezt mondják magukról: „Mi már nem vagyunk cigányok”. Ugyanakkor köztudott, hogy sohasem hangzik el az asszimilálódott szlovákokról, németekről stb. olyan kijelentés, hogy „ő már nem tót”, „ő már nem sváb”, ami szintén mutatja, hogy a közvélemény éles különbséget tesz a nemzetiség (tót, sváb) és az életforma (cigány) kategóriája között. Előbbi esetben a nyelvcsere teljesen törli a megelőző állapotot, ezért annak felemlítése is fölöslegessé válik. Életforma szempontjából pedig a szlovák, német stb. nemzetiség teljesen azonos helyzetben van a magyarsággal. Utóbbi esetben azonban nem nyelvcseréről van szó, hanem életvitel-váltás forog fenn, ami társadalmi szempontból (a mindennapi emberi érintkezések tekintetében) lényegesebb a nyelvi-nemzetiségi hovatartozásnál, ezért a megelőző állapotot több nemzedéken át számon tartják, annál is inkább, mert az egyedi beilleszkedést kivételnek látják a hagyományos életformát tovább folytató többséggel szemben. Az életformaváltás jóval lassabban lejátszódó folyamat, mint a többnyire egyetlen nemzedék alatt történő nyelvi beolvadás (asszimiláció). „A társadalmi tudatban valakinek a »cigánysága« ma még nem ugyanazt jelenti, mint hogy például szlovák vagy német valaki” — állapítja meg találóan Kozák Istvánná.9 Ezzel kapcsolatos az előítéletek kérdése. Az eddig közzétett előítélet-vizsgálatok (Magyarországon éppúgy, mint külföldön) a puszta ténymegállapítást tűzték ki célul. Kérdőíves felmérésekkel kimutatták, hogy a nemcigány társadalom különböző csoportjai milyen mértékű és jellegű előítéletekkel, téves általánosításokkal viseltetnek az egységesnek elkönyvelt cigánysággal szemben. A vizsgálatok nem érintették az előítéletek okát: az életforma különbözőségét, és hallgatólagosan a faji előítéletek közé sorolták a cigányellenes közhangulatot. Valóságban a cigányellenes előítéletek nem faji vagy nemzeti jellegűek, hanem az eltérő életformának szólnak. Csupán másodlagosan kapcsolódik a gyakorisági tényező következtében az életformához az antropológiai általánosítás. Ez a magyarázata annak, hogy a higiéniai és magatartásbeli eltérések megszűnte egyedileg a beilleszkedett, cigány származású ismerőssel szemben táplált előítéleteket is megszünteti, de a cigányság többi, még nem teljesen beilleszkedett tagjával szemben továbbra is fennáll az előítélet.10 Továbbá közismert jelenség az is, hogy maguk a beilleszkedett, cigány származású dolgozók még erősebb fenntartással, nyíltan hangoztatott elítélő véleménnyel viseltetnek a hagyományos cigány életformát folytatókkal szemben, mint akár a nemcigányok.11 Nyilvánvaló, hogy a beilleszkedett 45
