Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Marafkó László: Az idegen: kisregény
Csoszogva, toporgva fordultak ki a cellából. Martinovics letérdelt a prices mellé, mellére szorította a feszületet; mormolását nem lehetett hallani. „Bocsáss meg nekem uram, nagyot vétkeztem, de tudom, hogy te elnézően mosolyogsz égi trónusodon, a földi atomok porszem-kavargása nem érhet föl köreidbe. Valaha bennem is élt a hit, melyet az élőknek te ajándékoztál. A hit megóv minden tévedéstől, mert önkörébe zár, rajta kívülre nem hatol az elme, hogy körbejárva, visszatérjen önmagába, s a kételyt elhintse. De fölébresztetted bennem, uram, a tudós foglalatosság ösztönét, s többé nem állt hatalmamban ellenállni az okoknak, melyek magyarázattal szolgáltak a világ működésére, s melyek elvezettek a létezésed feleslegességéhez. Mert mivégre higgyünk, ha a dolgok a maguk tengelyén elfordulnak, ha szerkezeteik össze mégsem akaszkodnak, s az emberi ész, kitapasztalva titkukat, maga is elmés szerkezetek fabrikálásával dicsőítheti önmagát. Nagy árat fizettem, uram, e felismerésekért, s magamra maradtam, mint az ujjam, árvább embert nem hord hátán a föld. Kirekesztődtem a nyájból, ki az emberek közösségéből, mert hideg sugárzást árasztott belőlem a tudás, mit begyűjtöttem, s mindaz, mit más emberről tudtam, már első pillantásra. S ők megérezték a belőlem áradó veszedelmet, nem engedtek magukhoz, hogy oldjam átkos komorságomat. így maradtál, uram, egyetlen menedékem, mert a megtagadott isten is kíméletesebb, mint a gyanakvó ember ...” ❖ ❖ * „Felség, az ügy, mely a birodalom életét immár hosszabb ideje mérgezte, lassan bevégeztetik. Éppen Felséged szolgálata, s a birodalom érdekeinek mindenek fölé helyezése diktálja, hogy bevalljam, mégsem vagyok nyugodt. A felségsértésért méltán elítélt Martinovics és összeesküvő társainak beadványaiban, veszélyes irataiban megfogalmazott gondolatok újraolvasását hasznosnak vélem. A magyar rendek kordában tartása végett a magyarországi állapotokat vázoló jelentéseit úgyszintén Felséged figyelmébe ajánlom. A monarchia békéje érdekében másolatban mellékelem azon javaslatokat, amelyeket a felségsértő Martinovics a különböző ajkú népeink jogainak gyakorlása érdekében megfogalmazott. .. Sándor Lipót” * * * A Generális kaszálón összegyűlt emberek lökdösődni kezdtek, nyakukat nyújtották, mindenki előre nyomakodott. A szekerek lefelé ereszkedtek a Várból. A hosszúkás arcú, ifjú ember körül, kinek fizimiskáját lófejűnek mondták volna, ha a kifejezésben nem lenne bizonyos visszatetsző elem, izzadt, párálló nyakrk, vörös tarkók hullámzottak. Az ifjú látta, hogy az apát arcán is veríték csillog. Vajon a melegtől vagy a szorongástól? Egy óra, s ez a veríték, bár apró források még táplálják a bőr alól, immár egy halott testet fog borítani. Ugyanez az izzadság, sós víz, vegyileg ugyanaz az elegy, már másnemű lesz, mert közben elzúdul az a pallos. Az ifjú már befelé figyelt, nem észlelte a körülötte állókat, egyedül a naptól és a testekből áradó tömör meleget érezte. A hamarost bekövetkező palloszuhanások a körötte állók életét kézzelfoghatóan nem fogják megváltoztatni. A mai nap riasztó és mégis kíváncsiságot ébresztő élménye úgy múlik el, mint vízbe ejtett kavics hullám39
