Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - MŰHELY - Mátyás Győző: Az Angyal megszületik, eltűnik és visszatér: a Magyar Televízió importált krimisorozatairól

módon megszüntetve a valóság szerkezetének bonyolultságát. Ezek a lányok szemet gyönyörködtetőek, ügyesek, találékonyak, megoldanak minden helyzetet, hiába,a szépség, a jóság, a talpraesettség — az adott társadalom preferált értékei — minden akadályt legyőznek.

Miután a polgári társadalmak szervezettsége, intézményrendszerük hatékonysága az élet meghatározó tényezője lett — s az NSZK-ban, USA-ban régóta a krimik témája a rendőrség és a bűnözők szervezeti szembenállása — a jó öreg Angliát sem kerülhették el az ilyen típusú filmek. Az Új Scotland Yard nyomozói szintén együttes munkával derítenek fel minden bűnügyet, de a viktoriánus Anglia szemérmes tradíciói annyiban éreztetik hatásukat, hogy Kingdom felügyelő és Ward őrmester, bár nem szeretik a bűnözőket, soha egy ujjal sem nyúlnak hozzájuk. A törvény az törvény, ítélkezzék hát a bíróság, mely az angol polgár szemében még mindig pártatlan és tévedhetetlen. Ebből a filmből szinte sugárzanak mindazok az értékek, melyek ha a maguk kiüresedett formájában is, de még mindig kormányoznak egy régi parlamentáris demokráciát: rend, türelem, s az egyén jogainak sérthetetlensége — még a bűnüldözésben is. Az utóbbi időben azonban a társadalmi problémák, a szilárdnak tételezett demokratikus rend ellentmondásai egyre égetőbbé váltak Angliában is, s ezek konfliktusok ábrázolása „szükségszerűen” vonult be a krimisorozatokba is. Az Új Scotland Yard című filmhez képest a legújabb sorozat a Célpont már kifejezetten „amerikanizálódó” tendenciákat mutat, a jogról, törvényességről, rendről sugalmazott üzenete pedig ambiva- lensebb mint elődjéé volt. A bűnüldözés, s a bűnözés szervezetszerűségének hang- súlyozása még inkább előtérbe került, ezzel párhuzamosan azonban Hackett felügyelő egyénisége, s főként munkamódszereiben megnyilvánuló habitusa is fontos szerephez jutott. Hackettre — amerikai „kollégáihoz” hasonlóan —jellemző a nyereség, a minden áron való felülkerekedni akarás. De — sugallja a film — ez így szükségszerű, hiszen az alvilág is egyre erőszakosabb bűncselekményeket követ el, eszközei egyre kegyetlenebbek. Ez a mindkét oldalról egyre nyíltabbá való erőszak nem véletlenül jelenik meg a filmben; a brutalitás, az ösztönök gáttalan elszabadulása ugyanis egyre aggasztóbb méreteket ölt magában a szigetországi valóságban. Gondoljunk csak a legkirívóbb példára, a brit futballszurkolók „világhírnévre szert tett” agresszivitására és vandalizmusára, amiben sokan a társadalmi bajok, szociális feszültségek irracionális levezetődésének tünetét látják — joggal. így aztán nem véletlen, hogy Hackett és a rendőrség, valamint a bűnözők küzdelme egyre véresebbé válik, s a felügyelő nemegyszer szinte keresi az alkalmat az ellenfeleivel való fizikai leszámolásra. Persze azért mindig akad egy kéz, amelyik visszarántja Hackettet a törvényesség határai mögé. Hiszen a rend, a jog, a törvényesség még mindig uralkodó és mértékadó evidenciák, csakhogy — a film ideológiája szerint — éppen megvédésük imperatívusza követeli meg a mind nyersebb szigorúságot, mivel az ellenük irányuló támadások is egyre agresszívebbé és brutálisabbá válnak.

A hatvanas évek elején megszületett krimisorozatok kezdetben a magányos hős mítoszára épültek, ám egy idő után úgy tűnt, hogy lejárt a szupermanok korszaka, hiszen az ilyen sémájú filmek éppen a valóság szerkezetének átalakulása miatt elvesztették hitelüket. S nemrégiben az Angyal mégis visszatért a képernyőre. Igaz ez a mostani csak halvány utánzata a réginek. Ugyanazokat az értékeket nem hordozhatja, mint markáns elődje, saját egyéniségre viszont mind ez ideig nem tudott szert tenni. Ma már nem elég jóképűnek és keményöklűnek lennie, ezért az új Angyal feje fölött már kissé megtépázottan lebeg az a bizonyos glória. A néző ezt az elkényeztetett úrifiút még nem veheti komolyan, s a statisztéria sem igen tart attól, hogy egy óvatlan pillanatban végigpofozza őket London utcáin. Lehet, ez az új sorozat végleg bebizonyítja majd, hogy korszakunk valóban a szupermanek alkonya.

77