Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - MŰHELY - Emlékek Babits Mihályról: Keresztury Dezsővel beszélget Albert Zsuzsa

de ha én ezt az irodalmi hagyatékot beviszem a Széchenyi Könyvtárba, azt ki tudom járni, hogy kapjon ezért valami pénzt. Ezt megfelezzük, az egyik feléből Babits barátaival megcsináljuk a síremléket, másik feléből pedig Ilonkának veszünk lepedőt, meg ilyesmit, mert már az sem volt neki, semmije. Ilyen módon készült el aztán Babits síremléke; először Pátzay akart csinálni egyet, igen puritánt, de akkor kiderült, hogy Ferenczy Béni odaadja azt az éneklő fiút ábrázoló gyönyörű bronzplakettjét. Nagyon kevesen voltak kinn a síremlék fölavatásánál, szegény Ilonkát taxival tudtuk csak kivinni, és ő ott ült a síremlék mellett és valahol messze, fönn a fasor végén állt egymagában Ildikó, aki nem mert vagy nem akart odajönni.

Hogy gazdája is legyen a Babits-hagyatéknak,azért kellett létrehozni a kuratóriumot, hogy egyáltalán ki lehessen adni Babits műveit. Az örökség ügye még nem volt tisztázva és nem volt szerződő partner; Pais Dezső tanár urat választottuk meg gondnoknak: ő volt a legtekintélyesebb köztünk, akadémikus. Ő írta alá először Babits nevében a szükséges szerződéseket.

— Kik voltak a kuratórium tagjai?

— Illyés Gyula, Basch Lóránt meg én. Most már csak egyedül vagyok: nincs is rám szükség, mert lejárt az a 25 év. Akkor még nagyon kellett vigyázni, mert előfordult például, hogy egy kalóz kutató kivett onnan verseket, amiket akkor nem kellett volna közzétennie. Szóval fontos volt, hogy valaki legyen, aki odafigyel ezekre a dolgokra. De hát most már túl vagyunk mindezen. A centenáriumra országos bizottságot hoztak létre az ünnepségek koordinálására, s hogy ezek az ünnepségek mindenütt előkészületben vannak, le fognak folyni, annak a bizonyítéka, hogy Babits, az irodalmi „protokollban” is, úgy tetszik, a helyére került. Hogy az emberek szívében is a helyére kerüljön, az irodalmi élet vérkeringésében is a helyére kerüljön, ahhoz még nagyon sok mindent el kell végeznünk. Nagyon fontosnak tartom, hogy megjelent Rába György kismonográfiája Babits Mihályról. Abban most már minden lényeges dolog össze van foglalva. Megelőzte ezt a nagy monográfia első kötete. Abban látszik, hogy aki csinálja, Babits költészetének minden rostjával tisztában van.

— Köszönöm szépen a beszélgetést.

E SZÁMUNK SZERZŐI:

Albertini Béla fotóesztéta (Zsámbék), Albert Zsuzsa, a Magyar Rádió szerkesztője (Budapest), Bakonyi István tanár, irodalomtörténész (Székesfehérvár), Balázs Ádám rendező, újságíró (Budapest), Banner Zoltán költő, szerkesztő (Kolozsvár), Csorba Győző költő (Pécs), Csordás Gábor költő, a Jelenkor szerkesztője (Pécs), Deák Tamás író (Bukarest), Dobozi Eszter költő, tanár (Kecskemét), Enyedi György akadémikus, az MTA Regionális Kutatások Központjának igazgatója (Budapest), Erdélyi K. Mihály irodalomtörténész (MTA Irodalomtudományi Intézet, Budapest), Halmos Ferenc író, esztéta (ELTE, Budapest), Heleszta Sándor szociológus (ELTE, Budapest), Kántor Péter költő, a Kortárs munkatársa (Budapest), Kovács István költő, történész (ELTE), Budapest, Körber Tivadar tanár (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola (Budapest), Körmendi Lajos író (Karcag), Kukorelly Endre költő, könyvtáros (Budapest), Mátyás Győző a Kritika munkatársa (Budapest), Pákolitz István író, költő (Pécs), Petrőczy Éva költő (Budapest), Szokoly Tamás költő, közművelődési előadó (Kecskemét), Tasi József irodalomtörténész (Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest), Tornai József költő, a Kortárs szerkesztője (Budapest), Tóth Tibor szociográfus, tanár (Nagykőrös),

70