Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Heleszta Sándor: Írás a szerelemről

zik, aki a maga természettudományi, behaviorista megalapozottságával a „tettek té- nyei”-re helyezte kutatásaiban a hangsúlyt, a tettek motívumaira, a tudati elemekre alig fordított figyelmet. S így a követők is ritkán fordultak a kérdéskör felé, vagy többnyire csak ’filozofáltak’ a szerelemről, mintsem empirikusan és induktive próbálták volna társadalmi jellemzőit megragadni. Az értékszociológiai vizsgálatokban is alig-alig találkozunk a szerelem fogalmával, értékként való vizsgálatával, leggyakrabban elbújik az „erotika”, a „szexualitás” fogalmaiban, vagy elkülöníthetetlenül benne rejtőzik az „emberi kapcsolatok”, a „családi boldogság” stb. terminusaiban. A családszociológia pedig — tárgyából következően — csak a házastársak párválasztási motívumaként, illetve a házasságtörténet válságaiban (válási okok) engedi látókörébe kerülni.

A francia Colette Garrigues azonban már 1967-ben egy a fiatalok körében végzett olyan kutatás eredményeit publikálta, amely kimondottan értékként fogta fel a szerelmet, s más értékekhez viszonyított fontosságát igyekezett leírni. A megkérdezés eredménye szerint a francia fiatalok

79%-a vallotta a maga számára fontos értéknek az egészséget 58%-a a pénzt,

46%-a a szerelmet,

34%-a a munkát,

32%-a a szabadságot,

16%-a a barátokat,

12%-a a hitet.

Az érték (a fogalom) tartalmának megragadására Garrigues kísérletet tett egy tipológia felállítására is: 1. a szerelem meghatározatlanság („nem tudok róla beszélni, nem tudom, mi az, amikor szerelmes vagyok”); 2. a szerelem szükséglet („A szerelem szolidaritás. Erősebbnek érzed magad. Nem vagy egyedül.”); 3. a szerelem érték („A szerelem az, hogy bizalmat létesíteni két lény között.”). Továbbá: a többi értékekhez viszonyítva a szerelem centrális érték; modalitásai és pólusai lehetnek: a „pillanat” — az „örökké vágya”; a „kölcsönös kizsákmányolás” — az „egoizmus elvesztése”; a „fiziológia” — a „kozmikus érzés”; a „tapasztalás nélküli ideál” — a „megtapasztalt csalódások”; a „hűség” — a „szexuális szabadosság” stb. Minden érdeme mellett, Garrigues megközelítéséről azt kell mondjuk, hogy inkább jellemzőnek tartott ítéletek kiemelése és illusztrálása, mintsem módszeres elemzés; és legfőbb hibája, hogy kérdezettjei kijelentéseit sem azok külső kontextusaival (társadalmi helyzetükkel), sem belső kontextusaikkal (egyéni élettapasztalataikkal) nem hozza összefüggésbe.

A 60-as évektől újjászülető magyar szociológiában —tudomásom szerint —először Katona Katalin próbált meg a magyar társadalom szerelemről vallott ítéleteiről információkat szerezni. 166 gimnáziumi tanuló (fiú és lány) véleményét kérdezte meg a szerelemről (sajnos, a különböző osztályoknak a kérdést is eltérően feltéve: „Mi a véleményed a szerelemről?” illetve „Mi a szerelem szerepe az ember életében?”), s a kapott válaszokat valójában rendezőelv nélkül foglalta típusokba. így azután (az életkorból adódó sajátosságokról sem megfeledkezve) nem meglepő, hogy igen vegyes — és szinte csak publicisztikai értékű — a kapott kép: a „nem ismeri a szerelmet”- től, a „nemi ösztön”-ön és „állati”-n át a „több éves szerelmi kapcsolata van”-ig terjed, olyan pólusokkal mint: „gátja az értelmi fejlődésnek” — „szükséges az értelmi fejlődéshez”; a „házasságba torkollik” — a „házasságban elmúlik”; a házasság előtti szexuális élet „nem helyes” illetve „nem bűn” stb. Hogy Katona válaszcsoportosításai még Garrigues-énél is esetlegesebbek, ez következik a megközelítés összehasonlíthatatlanul nagyobb meghatározatlanságából, elemzése pedig ugyanúgy kontextustalan, mint Garrigues-é.

38