Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Gombár Csaba: Szerényebben és pragmatikusabban!: levél
Érteni vélek én persze sok mindent abból, amit írtok, és szellemét tekintve egyet is értek. De kell-e így és ennyire hangsúlyozni elvi szinten is az önállóságot a minden nem gazdasági jellegű mozgalom kezdeményezésére és főként kibontakozásra oly annyira ellehetetlenült közállapotainkban,amikor a sajátosan egyedi célok ennyire megfogalmazatlanok, vagy meg- fogalmazhatatlanok. Mert ismétlem mégegyszer, az öntudatra nevelést én csak egy absztrakt általános jelölésnek tartom,s ezen esetben hiába tesszük elé a szocialistát,a magyart, a helyit, vagy a társadalmi réteg jelzőt. Ettől ez nem mozgalmi cél, s ezért — félek — nem is lehet mozgósító. Nem írnám én mindezt, ha Ti nem kapcsolnátok a népfőiskola tervét olyan nagy kérdésekhez,mint a nemzet, szocializmus, kultúra, amelyeknek — egy kis túlzással fogalmazok — a leendő népfőiskola már mintegy megmentőjének tetszik. Nos, nehezebb időben sok mindenre szükség lehet, s tervezni is, persze, csak szárnyalva érdemes.Ám Tóth János tanulmányában úgy szárnyalnak a gondolatok, hogy közben a független és önmagát kormányozni tervezett főiskolai közösségre igencsak konkrét, bár részleges jelentőségű formák béklyó- zódnak, de miben sem történik számvetés a rút, anyagi valósággal. Ha ezt a népfőiskolái ügyet egy kicsit szerényebben és pragmatikusabban fogalmazzátok, [és a tartalmas formák kitalálását még bőkezűbben hagyjátok az öntevékeny gyakorlatra, akkor mindennel egyetértek. így igen sok a tervben a nagy szó, aminek kevéssé láthatni a fedezetét. Nem ártott volna a projektumnak például egy 15—20 főre vonatkozó képzeletbeli költségvetés. Németh László — s ez semmit sem von le tette nagyságából — odaadhatta törökvészi villáját a népfőiskolásoknak, mert azért lett hol laknia. Ma azért ez egy kicsit másképpen van. Á 30-as évekhez képest jócskán emelkedett az ország lakosságának életszínvonala, de az egyes ember tehetőssége az adakozásra ma még a szebb jövedelműnek tartott rétegek körében is jóval kisebb mint akkor. Ti persze a vállalatokra és szövetkezetekre is számítotok — miközben ők részjegyek és kötvények formájában szintén a lakosság pénztartalékainak mozgósítására spórolnak. Hol van azonban a számvetés akár csak egyetlen kicsiny népfőiskolára? Lehangoltan hagyom abba — kétségkívül lehangoló — megjegyzéseimet. íme egy nemes erőfeszítés, s akkor jövök én holmi földhözragadt okvetetlenkedéssel. Mindezt mégis le kellett írnom, mert szeretnék ugyan látni egy megvalósult, modern, viruló és tartósan fönnálló népfőiskolát— ami talán nem is úgy festene pontosan miként leírtátok, de nem szeretném az elképzelést követő kiábrándulás bekövetkeztét, mivel már a kezdeményezés pillanatában észlelhetőek az elgondolás általam vélt gyöngéi. KALOTNÉPFŐISKOLA ZIRCEN
