Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Ugrin József: A KALOT parasztifjúsági mozgalom és népfőiskolái

képezi az ugyancsak gógyés parasztokat, hogy egy harmadik szerencsétlen falusit életbiztosításra ösztökéljenek. Teherbíró nevető-izmok dőltek ki percek alatt. 600 paraszti biztosítóügynököt képeztünk ki Érden. A falusiak versenyre keltek a városi ügynökökkel. Fiaink győztek. A legtöbb biztosítás kötésével első lett Virág László, csíkszentkirályi székely legényünk. Díja egy hasas tehén volt.8 — A Hangya meg 200 kereskedelmi paraszt bizományost kért a népfőiskolától, szintén gáláns összegért. Parasztjaink egyszerre kapósak lettek. A bizományosság azt jelentette, hogy kiképzett legényünk bizománybán kapott szezoncikkeket: disznóölésre sót, paprikát, borsot; permetezéskor rézgálicot, raffiát; aratásra kaszát, zsákot, manillát, ponyvát, szóval mind olyasmit, amire a parasztnak égetően szüksége volt, de idejében soha nem tudta beszerezni, mert nem volt pénze befektetésre. A KALOT-bizományosnál mindig volt áru. Erre szerződésük volt. Ezért szerették őket, és azért, mert olykor-olykor „hozómra” is adtak árut a szegényebbeknek. — A Hangya Szövetkezetnek ezekből a legényekből lettek a legjobb falusi üzletvezetői. Mi meg boldogok voltunk, mert az előbb még a piaci köpködőn munka nélkül lődörgő legényből „egzisztencia” lett. Még nem független, de már nem is teljesen kiszolgáltatott! — Vértesacsán meg 500 sajtó- és könyvbizományost képeztünk ki.10 Legszebb teljesítményünk az egegi KALOT-falu létre- hozása volt. Egyéves telepesképző népfőiskola után 20 boldog fiatal családot vittünk a telepre, ahol minden családnak jutott 20 kát. hold olcsó és hosszú lejáratú földbérlemény, frissen rendbehozott szobakonyha-kamrás lakás, törzskönyvezett hasas üsző, ugyancsak törzskönyvezett előhasú koca,10gödöllői kendermagos és egy kakas.Őszi vetés aföldben... Minden fiatal asszonynak egyforma, de nagyon szép népi stílusú szobabútor (csíksomlyói faragó népfőiskolásaink készítették), Viski professzor úr tervezte és népviseletnek szánt menyasszonyi ruha, egy pár csizmával. Erkölcsi és anyagi garanciát minden telepesért a KÁLÓT központ vállalt, ugyanis egytől egyig nagycsaládból való, koldusszegény fiatalok voltak. Úgy látszott azonban: szegény ember nem lehet boldog ebben az országban, mert az ONCSA-tól11 kért minimális telepítési kölcsönt, 5000 pengőt családonként, a BM mint felügyeleti szerv, 3000 pengőre csökkentette. — Ez a csőd, gondoltam. A fiatalok azonban népfőiskolások voltak. Lemondtunk az önálló indulásról s megszerveztük Magyarország első kollektív gazdaságát. Önállóság helyett közös beruházás: igára, munkaeszközre. . . vetőmagért szerződéses termelést vállaltunk. A birtok tiszta jövedelméből aztán, minden évben a 3 legtöbb munkaegységet teljesítő család önállósult. Most már természetesen saját fölszereléssel. — l u- gossy István telepbírónak — ugyancsak volt népfőiskolás — ügyelnie kellett a túlfeszített munka fékezésére, mert ilyesmi bőven előfordult első földbérlő szövetkezetünkben. A siker nem is maradt el. Az eredmények láttán a váci püspökség 10 000 kát. hold földet ajánlott föl hasonló telepek létesítésére, az esztergomi érsekség pedig 5000 holdat, anyagi támogatással.12

Népfőiskoláink, táj és környezeti adottságok szerint, speciális célkitűzéseket is kimunkáltak. így csíksomlyói népfőiskolánkon 10 hónapos faragótanfolyamokat rendeztünk. Vezetője Szervátiusz Jenő szobrászművész volt. Püspöknádasdon ugyancsak működtek fafaragók a dunántúli faragóművészet fel- támasztására. Ügyes kezű legényeink tehetségét Weimár, Firenze kiállításokon csodálta. Szlovák népfőiskolánk Kassán, ruszin népfőiskolánk Ungváron volt. Német nyelvű fiataljaink pedig dunántúli népfőiskoláinkon jöttek össze. Szívünkhöz nőtt népfőiskolánk működött Szilágysomlyón, a nemzetiségek közé szorult szórvány-magyarság gondozására. Mi nem akartunk senkit magyarrá tenni, de egyetlen magyart se engedtünk a nemzet öléből kihullani, csak azért, mert nincs, aki gondoljon vele.

Könyvet lehet írni, hogy mi minden volt még a KÁLÓT, de nincs helyem. Néhány érdekességet mégis papírra vetek a múltból.

Amikor 1944 novemberében Nagy Töhötömmel átszöktünk a fölszabadító szovjet hadsereghez, a legnagyobb megbecsüléssel bántak velünk. Mindent tudtak rólunk. Életünk, munkánk nyitott könyv volt előttük. Amikor pedig az adminisztrációs bonyolítás után gépkocsin Debrecenbe vittek, a város katonai főparancsnoka, Szuszmanovics tábornok, meleg kézszorítással fogadott bennünket. A megbecsülés megható megnyilatkozása volt az is, amikor a budapesti Sportcsarnokban tartott 10 éves fennállásunk nagygyűlésén a moszkvai Komszomol népes küldöttséggel tisztelt meg bennünket.13 S hogy ez a megbecsülő gesztus nem véletlen volt, bizonyítja, hogy pár nap múlva ők rendeztek fogadást, melyre a KÁLÓT vezetőségét külön is meghívták. Gépkocsival jöttek értük, s ugyancsak gépkocsival vitték őket vissza lakásukra.14

Erdei Ferenc, az ideiglenes debreceni kormány belügyminisztere így fogadta P. Kerkai Jenő elnökünket: „Semmi akadálya nincs annak, hogy a KÁLÓT zavartalanul tovább folytassa működését minden faluban. . . Ha valahol akadály merülne fel, az tájékozatlanságból, vagy rosszindulatból fakad. Azonnal jelentsék. Orvosolni fogom”1.4

Miniszteri kérésre segítkeztünk a demokratikus új magyar hadsereg toborzásában. Frontszolgálatra jelentkeztünk.

Az idő hullámverése pedig tovább sodorta a történelmet... Akarásainkért a hercegprímás megbélyegzett bennünket: „A KÁLÓT letért a katolikus útról.”16— Rajk László belügyminiszter pedig feloszlatta mozgalmunkat. •— Ennek indoklása a következő volt: egy legény meggyilkolt egy szovjet tisztet, s ez a legény állítólag „1933-ban tagja volt a KALOT-nak.”1? A KÁLÓT azonban 1933-ban még nem létezett.

49