Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Lovász János: A tatai mintajárás és a tatai népfőiskola
— Lovász Jánost — átengedte a vármegyének, aki a megyeszékhelyen — Rimaszombaton — a szervező munkát meg is kezdte, de a későbbi események a kibontakozást megakadályozták. Egy másik adaptálás gondolata a Csongrád—Bokrosparti Tanyai Központ minta-tanyakörzetté fejlesztésére vonatkozó javaslat során merült fel.5 9. Az előbbi pontban ismertetett cél érdekében a tatai népfőiskola vezetője, dr. Benda Kálmán megírta és közreadta a népfőiskolái útmutatót. Ennek első részében ismertette a népfőiskola eszmei és világnézeti alapját, a könyv második felében egy hathetes népfőiskolái tanfolyam egészen aprólékosan kidolgozott tervét mutatja be.|Bár a népfőiskola csak több hónapos együttlét alatt érheti el célját, mégis hathetes tanfolyamra készített tervet. „Az elmúlt tél folyamán szerte az országban megrendezett né- hányhetes tanfolyamok ugyanis azt bizonyítják, hogy egyelőre a kezdet nehézségei között nagyon örülhetünk, ha hat hétre összehozhatjuk valamely táj parasztjait. Ez a terv pedig a megindulásnál akar segíteni” — írta.6 A következőkben ennek az útmutatónak alapulvételével ismertetjük a tatai népfőiskola működését. 3. A népfőiskolái tanfolyamok résztvevői A tanfolyamokon résztvevők kiválasztása a népfőiskolának az előbbiekben ismertetett célkitűzéseivel volt szoros kapcsolatban. Magyary Zoltán tanfolyamnyitó beszédében a népfőiskolát a következőképpen határozza meg: „Mi a népfőiskola? Főiskola abban az értelemben, hogy nem mindenkinek való, hogy szellemi és jellembeli érettséget tételez fel és hogy bizonyos réteg számára a legmagasabb képzést adja. Népiskola pedig, mert a néphez igazodik, azt adja, amire a népnek szüksége van.” Ennek megfelelően a népfőiskolái nevelés középpontjában itt is azok álltak, akiknek nem volt módjuk kifejleszteni az életfeladataik megoldásához szükséges képességeket, noha megvolt bennük ezek megszerzésének vágya. A népfőiskolák hallgatóira jellemző, hogy már rendszerint kenyérkereső pályán működnek.”7 Mindebből következik, hogy a népfőiskola hallgatóit az ifjúság érettebb rétegeiből kellett kiválogatni. Az életkor megállapításánál figyelembe vették, hogy a résztvevő ne legyen túl fiatal, mert akkor még szellemileg és jellembelileg egyaránt kiforratlan s nem érett a népfőiskola megállapo- dottságot kívánó anyagának befogadására. De túl idősek sem lehetnek a tanfolyam hallgatói, mert az mindig bizonyos fokú begyöpesedettséggel, megátalkodottsággal jár, amin már a népfőiskola sem tud változtatni. A fiatalabb kornál még az is hátrány, hogy rendszerint nem önállóak s az apa gazdaságában— annak ellenállása (miatt— nincs módjukban a tanultakat alkalmazni. E szempontok eredményeképpen, — amit a későbbiek során a gyakorlat is teljes mértékben igazolt — népfőiskolára leginkább alkalmasak életkora 25—35 év között rögzíthető.8 Ugyancsak ide tartozik egy-egy falu gazda-ifjúságából a népfőiskolán résztvevő fiatal „kiemelése” is. Ezt a legelső tanfolyamnál a községi elöljáróság végezte. Ekkor még teljesen ismeretlen volt a népfőiskola célja, nem állt rendelkezésre semmiféle útjelző s ezzel magyarázható, hogy ennek a tanfolyamnak volt a leggyöngébb emberanyaga.9 A következő tanfolyamokon idevonatkozólag is kialakult s beigazolódott a megfelelő módszer, ami abból állt, hogy a végzett népfőiskolások a következő tanfolyamra már maguk küldenek általuk alkalmasnak ítélt embereket. Az egyházi népfőiskolákkal szemben a tatai népfőiskolán részt vevők vallásilag nem voltak egységesek, illetőleg kiválasztásuknál vallási szempontok nem jöttek számításba. Ez az eljárás a vegyes vallású környezetben természetes, szinte szükséges volt és a népfőiskola egységes magyar és népi jellegének a kifejezésére szolgált. Utaltunk már arra, hogy a tatai népfőiskola „mint a népfőiskola” kívánt lenni és egységesen alkalmazható példát kívánt mutatni. Ebből a szempontból a vegyes vallású Magyarországon a felekezetileg tagolt népfőiskolák nem képviselhettek a magyarság egységét összefoglaló szellemet. Mint Benda Kálmán Írja: „Magyarországon több próbálkozás történt már egy magyar népfőiskolái típus kitermelésére, ez mind ez ideig nem sikerült. Ugyanis az összes kísérletek felekezeti alapon indultak meg és ezek éppen felekezeti jellegüknél fogva sem fejleszthe ték ki a magyar népfőiskola általános típusát. A tatai népfőiskola. . . célja éppen az volt, hogy a különböző vallású, más-más viszonyok között élő magyarokat hozzon össze. Mert a vezetőségnek meggyőződése volt, hogy az egységes életet nem lehet faktorokra széjjelszabdalni, mert akkor csak torzképet kaphatunk.10 Hasonló szempontok érvényesültek a nemzetiségileg is vegyes tatai járásban a nemzetiségekhez tartozó parasztifjaknak a népfőiskolán való részvétele tekintetében is. A járás magyar falvai nemzetiségiekkel vannak körülvéve, a nagybirtokkal szemben ezekkel együtt vívják állandó harcukat, szükséges, hogy megismerjék egymást, jó vagy rossz tulajdonságaikat egyaránt. A felmerülő kérdésekhez a nemzetiségiek is hozzászólnak, a magyarok megismerik az ő szempontjaikat, bizonyos dolgokban közelebb kerülnek egymáshoz, hiszen az egymásmelletti életben sok problémájuk közös, sokban együtt kell haladniok.11 35
