Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - SZEMLE - F. Tóth Pál: Szekulity Péter riportjai: Ez is Magyarország: [könyvismertetés]
A járatlanság érzése sokáig visszatarthat valakit attól, hogy olyasmiről beszéljen, ami nem az ő szakmája. Sajnos, a szakember éppúgy tévedhet, mint más, s ez a tapasztalat azután azt a meggyőződést erősíti, hogy a nem „szakértőnek” is éppúgy joga, sőt, kötelessége beszélni, mint másnak. „Nem gondoltam, hogy jobban értek a közgazdaság tudományához, mint a közgazdászok . . . Arról szólok hát, amihez talán értek; az érzelmek, indulatok, szándékok felméréséhez, vagyis a szubjektív tényezők vizsgálatához” — írja Mezei András. Könyve azért ennél a szerény kijelentésnél jóval többet nyújt. Nem játssza meg a gazdasági szakembert, de a témában való otthonossága mutatja, hogy bizony nem laikus ő. Megtévesztő lehet, hogy majdnem végig háttérben marad, hagyja, hogy a tények hassanak. De ahogy kérdez, ahogy csoportosítja a tényeket, az semmiképpen sem outsiderre vall. Nem akar megoldást adni. „ . . . metszeteket tesz tárgylemezre. [. . .] a nehezen látható részleteket kinagyítja, s megkönnyítheti a dolgát a gazdaságban mindazoknak, akik elhivatottságot s eltökéltséget éreznek ahhoz, hogy jobbítsanak . . .” Alakok és intézmények sokasága kavarog Mezei „termelési nagyregényében”: két szövetkezeti elnök (a nyugdíjas és az utód), a főmérnök („egy nem mindennapi pozitív hős”, aki megmutatja, hogy Az öreg halász és a tenger kalandja a „nagy hallal” megismételhető „szocialista gazdasági körülmények között is”), a KONSUMEX üvegpalotája tömérdek külkereskedővel, „kapitalista ügynökök”, amerikai nagyvállalat, „ipari kémek” és „távol-keleti fantomok”. Bemutatja az asszisztenciát: „az egymás mellé és egymás fölé rendelt főhatóságok »részvételét«. Mondják el ők: hogyan sikerül végül is nem beleavatkozniok mindabba, amibe bele kellett volna avatkozniok, és hogyan sikerül beleavatkozni mindazon dolgokba, melyekbe nem kellett volna . ..” Mert a Rubik-koc- ka világsikerében mi bizony tönkrementünk, az elsőkből az utolsók lettünk. S 1982-ben a kockát gyártó szövetkezet csődbe jutott. Miként lehet így elszalasztani a nagy lehetőséget? (Ahogy Mezei mondja: „kesztyűt dobni a sikernek”.) Mi kell az innovációhoz? S milyen a magyar innováció? („nagyon lassan veszi a lendületet, késik, de mire felfut, már nem tud időben leállni. ”)Hogyan forgatta meg egymást egy nehézkesen és egy rugalmasan működő gazdaság? Látszottak a bajok, mindenki tudott mindent. Miért maradt el a cselekvés? „Mi az oka ennek a «tett-iszonynak«?’ „Mit ér a »tervutasításos« rendszer megszüntetése, ha a gazdaságirányítás semmit nem akar kiengedni a kezéből? Ha egy erős intézmény helyett ma sok kis intézmény markolja két kézzel a hatalmat.”— Mezei kiragadott kérdései is mutatják, hogy az író a jelenségeket nem önmagukban vizsgálja, s a kocka-sztoriban a modellezés lehetőségét látja. A magyar kocka a nehézkes gazdasági struktúra, s a kocka „a Probléma szimbóluma”. Lehetőséget ad ez a téma arra is, hogy Mezei a szocialista demokrácia folyamatos fejlesztéséről, e folyamatos tökéletesítés kívánalmáról elmondja véleményét. „ . . . az önmagát okosan korlátozó hatalom nem korlátozza a hatalmát, hanem csak növeli azt, ha tért nyit az alkotó szellemnek, ha megadja a kritikai, a cselekvési szabadságot . . .” Korábban néhány találmány sorsának (Ilyen gazdagok vagyunk), most a kocka-ügynek kiemelt részletei villantják föl „a politikai és a gazdasági élet törésfelületeit”. Mezei könyvében tehát Rubik Ernő világhírű játéka csak ürügy. Az író egyébként egy helyen bevallja, nem sok időt vesztegetett a — Nyugaton „magyar horrornak” nevezett — kocka kiforgatására. A „termelési nagyregény” főszereplője Manczur Ferenc, a Politoys Ipari Szövetkezet főmérnöke. Hőse és áldozata ennek a történetnek. Ellentétes megítéléseket, igeneket és nemeket vonultat föl Mezei. Cezaromániában szenvedő ember volna Manczur? De hát vádolhatjuk-e gigantomániával, mert a zsákmányon senkivel sem akar osztozkodni? Nem azért ítéljük-e el, amire egyébként biztatunk minden vállalatot és szövetkezetét? Önállóság, kezdeményezés, kockázat — ezek jellemezték a (volt)főmérnököt, aki végülis bizonyította, hogy egy „nem dinamikus gazdasági kapcsolatrendszerben” is van mód a cselekvésre. * * * Mezei szeme előtt „a kudarcok tőkéjének kamatoztatása” lebeg. Megajándékozzuk a világot egy nagyszerű játékkal, de a hasznot nem mi fölözzük le. Az író szeretné, ha legalább a tanulságokat levonnánk. Mire Rákosy Gergely könyve megjelent, befutottak az első, gyengécske optimizmusra is okot adó jelentések a Balaton vízminőségének javulásáról. A farkasdal a jelek szerint nem volt hiábavaló. Ám az eredménytől függetlenül is biztosak lehetünk abban, hogy ez az idő- és energiaigényes külön feladatvállalás se Rákosyban, se Mezeiben nem fojtja meg a szatíraírót, illetve a költőt. Sőt, a jó író csak profitálhat az ilyen koncentrált valóságélményből. (Mindkét kötet a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg.) OLASZ SÁNDOR SZEKULITY PÉTER RIPORTJAI Ez is Magyarország Nehéz kenyér az országjáró riporteré. Ez jutott eszembe Szekulity Péter Ez is Magyarország című könyvét olvasgatva úgy a 180. oldal tájékán. Hátralapoztam a tartalomjegyzékhez és megszámoltam, az írás, ahol éppen tartottam, a harmincadik, egy-egy riportra tehát alig jut 5—6 oldalnyi 93
