Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - SZEMLE - Tüskés Tibor: "Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre...": Albert Gábor: Emelt fővel: [könyvismertetés]
S ahogy férfi és nő ölelésében a transzcendenciába való átlépés reményét sejdíti meg: összeforduló tükrök / testében lélegzem, lobogsz — / Lélegzik-lobog / az Egymásértvaló. [Egymásnak fordult (tó)tükrök], úgy ismeri fel Szent Kristóf példázatszerű történetében a pillanatot, amikor a mindennapiban a metafizikus szférák üzenete tűnik át: „Kié ez az arany, ez a sugárzás, hogy a márványmedencék is megtelnek selymes vízzel, testetlen formákkal, ahova soha nem léptünk nyomainkkal.” (Cristophorus átkel a vízen) „Megtanulunk nevetni, megpróbálunk táncolni” — írja a költő kötetének ajánlásában. A csak azért is élni akarás? A kiirthatatlan hajlandóság ez az optimizmusra? A genetikusán belénk programozott könyörtelenségig örökös remény? A létbe vetett bizalom kényszerét feltételezhetjük a már- tíromsággal, a látványos önfelszámolás gondolatával való játékban? Vagy a dac iróniáját? A tényéktől önmagát függetlenítő szellem fügét mutatását? „Ha nincs harang, ami szóljon, hogy a tűz ne harapózzon, én leszek a harangtorony, meggyújtani magam fogom: Oltsatok!” (A harangozó balladája) A korlátokkal, a kényszerekkel szembesülő muszáj akaratnak görcse íródik verssé A hallgatás rondójában: „úgy hallgass: lovasok, falak a csendtől tántorogjanak.” Két tánc című verse második részének tanúsága szerint az egyén kiszolgáltatottságának ellenében a figyelem tűnik egyetlen védekezésnek. A tudat értelmező tevékenysége, helyzetek felmérésére való képessége egyúttal a változtathatatlanon felülkerekedni tudásnak adottsága is. Bállá Zsófia ismeri az élet ember- és egyénellenes tendenciáinak mentális feldolgozásából kigyöngyöztethető szellemi fölényt: „de most vagy itt vagy mondd a zátony a part föld a világból most a zátony a part föld a világból” (Vízből sziget emelkedik) Az egyéni képzettársítások, a költészeten sokáig kívül rekesztett valóságszférákból építkező, fölfokozott érzelmi, indulati töltésű képek, a jelentések polifóniáját előhívó szövegstruktúrák e költészet értékei közé sorolandók, bár a mindig újdonságra éhes korunk olvasóinak értelmezésében már aligha férnek bele a szokatlanság kategóriájába. Ha nem is a minden áron nóvumot felmutatás szükségétől indíttatva, de a verbális művészetek válságát átérezve Bállá Zsófia is próbálkozik a költészetnek nyelven kívüli kommunikációs rendszerek irányába való tájékozódásával. Nem a vizuális hatások szerepkörének kibővítésétől várja a költészet információértékének javulását, hanem a hangzás, a hanghatások és mozgások jelentéseként való kezelésétől. Zenei műformákat, sőt különféle táncokat, táncformákat ír verssé. Hallatlan könnyedséggel játszik. A hangulatokat, a táncok miliőjét igen nagy pontossággal érzékíti meg — kísérletével magának is paradox helyzetet teremtve, hiszen minderről végig nyelvi struktúrákat alkotva tud csak elmondhatót közvetíteni. Képtelennek tűnő vállalkozásával — talán szándékától is eltérően — reményünket indokolja meg: a költészet nem kerülheti meg a nyelvi megformáltság kritériumát, ha költészet akar maradni; s újramondatja valünk, még lehet hitele a szónak, mert verseiben ez utóbbira is találunk példát: „Nem az nehéz, ami történik; szólni annyi, mint földbe fogózni vagy lépegetni egy tornyon.” (Emlékezet és óceán) DOBOZI ESZTER JÖTTÜNK ROSSZ ERKÖLCCSEL ROSSZ HELYRE" Albert Gábor; Emelt fővel Aki olvasónaplót ír, vallja be előítéleteit, elfogultságait is. Amikor a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent könyv címére pillantottam, alapos gyanú támadt bennem. A könyv megjelenése előtt szállongó hírek azt sejtették, hogy Albert Gábor a Magyarországon élő nemzetiségek mai életéről ír szociográfiát. És ha már a cím Emelt fővel, akkor bizonyára arról .lesz szó, hogy a mai Magyarország, ez a tejjel-mézzel folyó kis Kánaán, jól temperált szabadidő-központ, itt, Kelet-Közép-Európában megvalósította a nemzetiségek csodálatos harmóniáját, békés egymás mellett élését, példamutató jogi státusát, ami — ha másutt sérelmekről hallunk, erre szoktunk hivatkozni — bizonyára jótékonyan fog hatni azokra a szomszédos országokra, ahol viszont magyar népcsoportok élnek nemzetiségi-kisebbségi sorban. A könyvből olvasott részletek is ezt 88
