Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - MŰHELY - Cs. Varga István: A testvérmúzsák költőjének esszéi: Fodor András: Szó, zene, kép
Egri estjének hallgatói őrzik Fodor András költészetének, versihlető zenei élményeinek emlékét, a szellemi nyitottság felejthetetlen példáját. Életútja a kaposmérői gyerekkor világának népdalaitól, zsoltáraitól, citerázó bátyja felejthetetlen emlékétől, a „Vízrenéző” festőművész, Egry József szeretetétől, az irányjelzőket lecövekelő Fülep Lajos, Németh László, Illyés Gyula vezérlő elveitől öntörvényűén vezet Fodor András „új évadába”, amelyben „égősárga kamaszörömmel számlálja kincseit a nyár”. Ma is időszerű és tanulságos felismerései közül az egyik: „A múzsák testvérisége evidencia ugyan, de gyakorlati érvényesülésének nincsenek meg a kellő föltételei sem a pedagógiában, sem a publicisztikában, sem a művészetek körüli közéletben. Az első számú föltétel természetesen a sokoldalúan képzett, általános és eleven érdeklődésű tanár, népművelő, a más művészetekre is fogékony alkotó.” Az írók és az olvasók szűk körű tájékozódásának következményeire, „az aktív művelődési igény kóros beszűkülésére” figyelmeztet a sokoldalúan tehetséges költő. De intő szavai nemcsak az írókra vonatkoznak: „Valószínű, hasonló baljós jelentést készíthetnénk a festők, zeneszerzők, színészek kölcsönös tájékozódásának és az érdeklődés nemzedékek közti kontinuitásának rövidzárlatairól is.” A nemzeti hagyományok átörökítésének és megújításának igénye feszül Fodor András életművében, sok és sokféle tevékenységében. Javaslattevőén utal arra, hogy „a művészetek közös föllépésének lehetőségét azonban lehetne intézményesebben támogatni, kivált ott, ahol különben is van rá mód: művelődési házakban, könyvtárakban, értelmiségi és művészklubokban.” Fodor András a példa arra is, hogy az elődöktől, mesterektől, barátoktól nemcsak kapni lehet szellemi örökséget, hanem szerezni is. A szerzett szellemi értékek nem személyes tulajdonunk tételei, velük hűséges sáfárokként kell gazdálkodnunk. Nemcsak mestereink, példaképeink kézfogását, de ösztönző, bátorító szellemiségüket is őriznünk kell. Hatalmas, megőrzött és megújított szellemi örökségét önzetlen szenvedéllyel osztja szét olvasói és hallgatói között. Joggal szól nemzedéke hangján és nevében „az érték hitvallójaként”, testálja „az oszthatatlant”, nyitottá bűvöli a magányt a személyiség erőterével. Érzékeny, nyitott füllel és szemmel szembesül önmagával és világunkkal. Versben, esszében, műfordításban „a teljes élet pezsdítő varázsát” teremti meg. Ő a „sorsok váltófutója”, „sorsok számadója”, aki „a társak igaza között (. ..) teret, időt hitével összeköt”, aki régtől tudja: „feltámadásunk igaza: a mű”. (Magvető, 1983.) FOLYÓIRATUNK SZERKESZTŐ BÁNSZKY PÁL BÁRTH JÁNOS FAZEKAS ISTVÁN HATVANI DÁNIEL HARSÁNYI ERNŐ KOMÁROMI ATTILA BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI: LISZTES LÁSZLÓ PINTÉR LAJOS SÓTI ÉVA SZOBOSZLAY PÉTER F. TÓTH PÁL (elnök) 81
