Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Mészáros György: Szerelem, házasság, szexuális élet a magyarországi cigányoknál

nak letörik a pénisze, majd erotikus zsákmányával eltűnik a hullámok között. Kutatásom során választ kerestem arra, hogy cigányaink között van-e és ha van, milyen a szerelmi előjáték. A helyzet hasonló, mint a nemcigány közösségekben: változó. A cigány fiatalok körében gyakoribb, mint az idősebbek között. A szerelmi előjátékban a kun- nilingváció és afelláció ma már nem ritka. Idősebb adatközlőim szerint a régebbi időkben nem ismerték, bár gyakran hallani évelődésük során: chasz mur kár (kapd be a f... m), csumide muri mizs (csókold meg a p ... m). P. A. 52 éves magyar cigány asz- szony szerint: „nyalakodás a régi időkben nem volt. Azt se tudtuk mi az. Ma már a fiatalok között elterjedt. Sőt, az az ember, akivel most legutóbb éltem, már ő is akarta. Azért hagytam el. Akarta ő is nekem, de mondtam neki: tudod kinek, az anyádnak. Ezt a bírósági tárgyaláson is elmondtam”. M. községben M. I. 20 éves cigány fiú mutatott nekem egy 25 év körüli oláh cigány elvált asszonyt a következő szavakkal: kade csárel o kár, szar o savóro o fagyimo. Máj but khúrel, szar chal / úgy nyalja a f... t, mint agyerek a fagylaltot. Többet izéi, mint eszik/. Más esetben a szerelmi előjáték általában az érzékeny testzónák rövid ideig tartó simogatásában és csókolgatásában ki is merül. Sok cigányasszonytól viszont azt hallottam, hogy férjük kerül minden előjátékot, rögtön a tárgyra tér.

Kedvenc párzási pozíciójuk: a nő hanyatt fekszik, szétterpeszti lábait, a férfi combjai a nő lába között helyezkednek el; a nő hátat fordít a férfinek, felül lévő combját felemeli és a férfi hátulról közelíti meg; a hanyatt fekvő férfit a nő felülről meglovagolja. A gyakoriságra vonatkozóan P. V. 54 éves asszony szerint fiatal házas korában férje napközben sem hagyta békén: „ha rájött a kurelás, még az udvaron is elkapott, állva hátulról”.

Fiatalabb korban a nemi érintkezés a menstruáció alatt sem szünetel. Tilos azonban a terhesség utolsó 3—4 hetében és a szülés után 4—5 hétig. Bár hallottam fiatalasszonyoktól, hogy a nemi élet igen gyakran szinte az utolsó pillanatig tart.

A meddőség a cigányok között igen ritka. Ha mégis előfordul — idősebb adatközlőim szerint — az asszony igyekezik eltitkolni és változtatni rajta, mert a meddő asszonynak nincs értéke, a cigány közösség megveti. Az asszonyok úgy vélik, hogy a meddőségnek kizárólag a férj az oka: „nem egyezik a vére, azért nincs gyereke férjétől. Ezért titokban más-más férfiakkal fekszik le. Ez alatt az idő alatt férjét valamilyen ürüggyel nem engedi magához”. (P. I. 56 éves lovári cigány asszony). Kutatásaim során páratlan esettel is találkoztam. F. településen — a védőnő jóvoltából — olyan magyar cigány családot ismertem meg, akiknek házasságukból hét év után sem született gyerekük. Közös elhatározással egy cigány kisfiút és kislányt adoptáltak. A gyerekek ma már három évesek, óvodába járnak, nevelő szüleik nagyon szépen járatják őket. A szeretet és a ragaszkodás kölcsönös.

A vérfertőzés (incesztus) rendkívül ritka. Hosszú évek során csak két esttel találkoztam: F. nagyközségben, a B. oláh cigány telepen, ahol a cigányok jelentős része földházakban lakott, a másik eset egy dél-alföldi városban, M-ben történt.

A földházakban a fekvési sorrend a következő: legbelülről kifelé a gyerekek, rendszerint fejtől lábig, majd a feleség, és a bejárati ajtónál a férj. Úgy történt, hogy egy falusi lakodalomból a fiatalabb gyerekek anyjukkal éjjel korábban mentek haza, mint 15 éves lányuk és az apa. A leány csak egy-két óra múlva követte anyját és testvéreit. Lefeküdt anyja mellé, annak helyére. Éjfél után, amikor a harminchét éves apa erősen ittasan hazatért, lefeküdt helyére. Azt hitte a felesége fekszik mellette és közösült saját lányával (a leány már nem volt szűz). Évekkel később, amikor megkérdeztem tőle, miért nem szólt apjának, miért nem hagyta ott, így válaszolt: „nagyon féltem, mert apám rettenetesen verekedős, meg igaziból mondva nekem is jó volt... a szüzességemet apámtól jóval idősebb magyar vette el”.

64