Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Pavlovits Miklós: "A demokrácia édes gyermeke az önállóság...": beszélgetés az alföldi faluról

tünk, — döcög, noha a tanácsülésre mindenki elmehet. Az üzemekben még csak eljutnak, a lakótelepekre már nem igen jutnak el. Egy megyei tanácsülésre nem lehet behívni egy egész megye lakosságát, csak a publikáción keresztül, a közlönyeinken, meg a tanácstagi meggyőző munkán keresztül tudunk visszajelezni a lakosságnak döntéseinkről, illetve arról, hogyan szolgáljuk az általuk megszabott ügyet.

Szűcs L.: A falun mindenki ismer mindenkit. Mégis, bizonyos értelemben a falvak lakóit is megfertőzte az a városi betegség, hogy egy kicsit befelé fordulunk. És egy kicsit elfeledkeztünk az emberek öntevékenységéről, nem hagyjuk őket kibontakozni, nem hagyjuk őket dolgozni. Talán ide vezethető vissza az is, hogy a különböző szervezetek megszűntek. Azt hiszem a következő időszakban nagyon nagy szükség lesz nem csak ezekre a szervezetekre, hanem minden olyan fórumra, amely a falu fejlődésével összefüggésbe hozható.

Dr. Faragó V.: A helyi tanácsi vezetők nagyon komoly leckét kaptak a demokratikusabb munkastílusra, s meg kell tanulnunk a megfelelő módszert. Én úgy érzem, hogy munkastílus-váltás előtt állunk. A helyi tanácsi vezetők legnagyobb leckéjét és legfontosabb feladatát abban látom, hogy megtanuljuk összehangolni a községben jelentkező különböző érdekeket, igényeket úgy, hogy a községi egység ennek ellenére megmaradjon, ha néhány embernek, vagy néhány szervezetnek nem is tudunk igazat adni. A községekben erős gazdasági egységek dolgoznak, zömében a szövetkezetek. Nem közömbös a község számára az sem, hogyan sikerül ezekkel a szervezetekkel együttműködni. Hiszen a szövetkezet elnökével való együttműködés hibája egy falugyűlésen esetleg úgy is kijöhet, hogy a tagsággal, azaz a lakossággal sem lesz bizonyos kérdésben jó az együttműködés. A legfontosabbnak az őszinteséget tartom. Föl kell vetnünk a kérdést, hogy mit valósítsunk meg együtt, s ezt a lakosság döntse el. Olyan módon kell ezt fölvetnünk, hogy közérthető legyen. Nem szabad a számok tengerébe burkolódznunk; ha valamikor fontos volt olyan beszámolók és tájékoztatók készítése, hogy azt mindenki megértse, és akarja is elfogadni, s mi is megértsük azokat a problémákat, amit ők magukénak vallanak, akkor van mit tennünk.

Pavlovits M.: Végezetül azt kell megkérdeznem, hogy mi a véleményük a falvak jövőjéről. Az Alföldön, de másutt is, szerte a hazában?

Dr. Vágvölgyi A.: Az ország népességének csaknem a fele falvakban él. Ismerve a falusi népesség csökkenésének ütemét, azt hiszem, hogy a falurendszerrel még nagyon hosszú évtizedeken át számolni kell. Semmiképpen nem lehet törekvés az, hogy a népesség nagyobbik fele, vagy döntő része városokban lakjék. Hiszen a falunak vannak előnyei a várossal szemben. Magyarországnak olyan településhálózata van, amely nem csak hogy kibírja a falvakat, hanem egyenesen szükségessé teszi, nem beszélve arról, hogy a mezőgazdaság nehezen képzelhető el mai formájában úgy, hogy városokból járjanak ki az emberek földet művelni. A háztáji és a kisegítő gazdasággal is hosszú ideig még számolni kell. Városi bérházakból ez sem képzelhető el. Meggyőződésem, hogy a településfejlesztési politika jmost folyamatban lévő kiigazítása — különösen ha a demokrácia is fejlődik és a pénzeszközökkel való rendelkezés is szélesebb körű lesz —, hozzá fog járulni ahhoz, hogy a településhálózat stabilizálódjon. Ez különösen fontos volna azokban a térségekben, ahol az említett erózió, a kis falvak lepusztulása már elkezdődött. Hiszem, hogy a falusi településhálózat stabilizálódni fog és eljön az az idő, amikor kialakulnak a helyes arányok; a népesség milyen százaléka él a városokban és milyen a falvakban, mégpedig hátrányok nélküli körülmények között.

Szűcs L.: Magam is nagyon sokat várok és bízom benne, hogy az ígért változások segítik majd a falu fejlődését már csak azért is, mert ez már lassan gazdasági kényszer is. Elhangzott itt, hogy a népesség közel fele a falvakban él. Azt hiszem, hogy az elkövet27