Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - Tömöry Péter: Szememben visszanéző képeslapok: vers

TÖMÖRY PÉTER

SZEMEMBE VISSZANÉZŐ KÉPESLAPOK

i.

Olyan vagyok

mint esőbe borult nagyváros, mint elromlott televízió előtt ülők, amikor a Meccs ideje eljön,

mint rozsdálló autója előtt minden reggel a melós, mint patikus este és éjjel a kis ablak mögött, olyan vagyok,

mert esőkbe borult nagyváros ez a század, és közvetíthetetlen Meccsek drukkerei az emberek, mert rohad valami, s nincs pótalkatrész helyébe,

(elfelejtettünk pótéleteket gyártani), és dobozolt a lélek, az álom, a gondolat, a szerelem, s csak receptre adható, akinek felírják,

a kicsi, beteg éjszakákon csöngettyüszóra nyíló ablakocskák mögött. ..

És az angyalok örökre elszálltak,

s nem jönnek soha többé vissza a földre,

ott gubbasztanak, mint kiállításon a disztyúkok

1953 levélvedlett karácsonyfáinak

ágain . . .

Egy férfi áll az összehajtott csöndben, fölötte himnuszt susog a fenyő, s a téli ég kékből lilába törten elővillan mint parasztkeszkenő,

és alatta minden oly előkelő, mint bíbor vércsepp fájdalom után, fertőtlen fehér a messzi hegytető, gyolcsában csillag búvik meg sután,

míg tested köré fagy a délután a havak fölött meztéláb jön feléd ég peremén egy cserefahusáng,

rádzörren róla két makacs levél;

— nem menekíthet már semmilyen futás, üss, vagy leütnek! — Ennyi vagy csupán!