Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - A Volga vidékén élő népek folklórjából: cseremisz népköltészet: kazáni tatár népköltészet: Ha szél volnék: Kobzos legény: Körmendi Lajos fordításai
A VOLGA VIDÉKÉN ÉLŐ NÉPEK FOLKLÓRJÁBÓL CSEREMISZ NÉPKÖLTÉSZET Ma éjszaka azt álmodtam, Szürke lovakat láttam. Valóra vált a szép álom, Pajtásokra találtam. Gyújtunk füttyre, gyújtunk dalra, Kimegyünk az erdőbe. Dőlünk jobbra, dőlünk balra Vidám hadba verődve. * * * Nyáridőben, meleg napnak sugarán Mindenfelé virágnyílás, ragyogás. Virág nyílik, de már jön a hervadás, Alig éltünk, árnyékol az elmúlás. * * * Pusztáinknak nem látni határát, Sasmadárnak nem lelni a házát. Hej, én hová, ugyan merre menjek? Az ember nem leli boldogságát. * # * Széles réten nyit, lapos réten nyit kékszirmú virág, Tegnap kinyitott, ma már hervadott: legényéletem. Erdő szélén nyit, mező szélén nyit sárgaszín virág, Tegnap kinyitott, ma már hervadott: leányéletem. * * * Hej, az a nyuszt, hogy játszik, Az erdőből kilátszik. A szamóca meglátszik, A széles rét közepén. Hej, én szépem, kedveském, Menjünk szamóca-szedni. Hej, én szépem, kedveském, Egybe kéne már kelni. * * * 10
