Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - MŰHELY - Katona Imre: Magyar néprajzi kutatások Jugoszláviában (1970-1982)
KATONA IMRE MAGYAR NÉPRAJZI KUTATÁSOK JUGOSZLÁVIÁBAN (1970-1982)' A NÉPRAJZI KUTATÁS HELYZETE ÁLTALÁBAN Csaplovics János (1780—1847) gyakran idézett szállóigéjét a történelmi Magyar_ országról joggal vihetjük át déli szomszédunkra, mert Jugoszlávia Európa kicsinyben E minden szempontból rendkívül változatos ország második legnagyobb nemzetisége a magyar. A 400 000-nél több főt számláló magyarság is sokszínű és összetett: néhány folyamatos népcsoport (Őrség, Lendva-vidék, Drávaszög, Szlavónia) mellett a 18—19. században csaknem az egész magyar nyelvterületről érkeztek telepesek, akik nemcsak eredet szerint, hanem sok esetben társadalmi, foglalkozási és vallási szempontból is különböztek. Bár a jugoszláviai magyarság mintegy 90 %-a a Vajdaság ban él, sőt ennek csaknem 2/3-a viszonylag zártabb tömbben a Tisza mentén, a különféle nemzetiségi együttélésből adódó kölcsönhatások számtalan eredményével találkozhatunk. A jugoszláviai magyarság életének és kultúrájának néprajzi feltárása tehát nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi szempontból is elsőrendű fontosságú. A kutatás többek között azért is sürgős, mert az egyke, egyse, kivándorlás és beolvadás miatt a magyarság lélekszáma rohamosan fogy. (Hozzávetőleges számítás szerint a házasságok 1 /3-a vegyes és az ezekből származó gyermekek 2/3-a valamely másik nemzetiségnek tagja lesz.) Kívánatos lenne, hogy a magyarság a híd szerepét még hosszú történelmi időszakra betölthesse. A két baráti ország néprajzi kutatói ismerik egymást és együtt is működnek: közös értekezletek, gyűjtések és kiadványok jelzik az eddig megtett utat. Ennek kapcsán a magam örvendetes példáját is említhetem: a most áttekintett időszakban kb. 30 publikációm jelent meg odaát, ebből 3 könyv. Egyébként mindkét részről figyelemmel kisérik egymás önálló eredményeit. így a Jugoszláviában folyó magyar néprajzi kutatások utóbbi, örvendetesen felfelé ívelő szakaszáról is folyamatosan jelentek meg magyar nyelvű beszámolók és nagyobb időközöket átfogó bibliográfiák; mindezek felmentenek az ismétléstől és a teljességre törekvéstől is. Egymás könyveit minden nehézség nélkül megkapjuk, inkább a helyi kiadványokra és az elszórtan megjelent kisebb közlésekre nehéz szert tenni. (A mostani beszámolómhoz gyűjtött mintegy 200 tételből kb. 30 könyv van, ezeket majdnem mind sikerült átnéznem, a többi kisebb közlésnek azonban hozzávetőlegesen csak 3/4 részét.) A magyar néprajzi kutatás intézményhálózata az utóbbi évtizedekben Jugoszlávián belül is kiépült, mely biztosítéka a tervszerű, folyamatos gyűjtésnek és közlésnek. E műhelyek közül néhány fontosabb: 1. 1959-től az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéke, melynek adattára, Tanulmányok c. évkönyve és több más kiadványa is gazdag néprajzi anyagot tartalmaz. A kutatások természetesen irodalmi és nyelvi jellegűek, a magyar szakos hallgatók oktatóik vezetésével rendszeres terepmunkát végeznek. 2. 1969-től a szintén újvidéki Hungarológiai Intézet, mely mindössze egy évtized alatt — magyarországi szakemberek közreműködésével is — hatalmasat fejlődött, * * A Kiegészítő bibliográfiát — terjedelmi okokból — elhagyjuk. 75
