Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Egy kudarc története

Az „öregasszony” mosogat, Piroska törölgeti az edényeket.

— Nem fáradt? — kérdezem a fiatalasszonytól.

— Már mitől lenne fáradt? — kérdez vissza az anyja. — Fiatal.

— A néni se fáradt?

— Csak a lábam. Estére mindig összedagad.

— Volt már orvosnál?

— Minek? Az anyámé is ilyen volt. Ez az öregségtől van.

Szeretném megkérdezni, miért érzi magát öregnek. De nem merem megkockáztatni, hogy kizavarjon. S ahogy alaposan szemügyre veszem ezt a negyvenkét éves asszonyt, megállapítom: valóban öreg. Krémet soha nem látott arca, keze, kiszikkadt, csupa ránc. Hajában több az ősz szál, mint a fekete. Fölül, középütt két foga hiányzik, az alsó fogsorából viszont mindössze két foga van. Egy negyvenéves városi nő hozzá képest tinédzser.

— Szeret táncolni? — kérdezem Piroskát.

— Az a marhaság csak lányoknak való! — válaszol helyette az anyja. — Egy tisztességes asszony nem fogdostassa magát!

— Busszal vagy vonattal jár a piacra? — váltok gyorsan más témára.

— Autóval — mondja az anyja. — Direkt a piacra vettük.

— Mikor vették?

— Két éve.

— Kinek a nevén van?

— Az enyémen.

— Maga vezeti?

— No, még csak az kéne!

— Piroska vezeti?

— Nem asszonynak való az.

— Akkor ki viszi őt a piacra?

— Hát Gyuszi. Négykor indulnak, hogy Gyuszi időre beérjen a melóba.

— És ha Gyuszi délutános? Éjfélre kerül ágyba . . .?

— Felköltöm. Ha visszaér, alhat.

— Piroska mivel jön vissza?

— Vonattal.

— És ha nem adja el a portékáját?

— Olyan nem létezik! Azt el kell adni.

— Gyuszin kívül még kinek van jogosítványa?

— Senkinek. Az autót csak a piacra használjuk, meg ha menni kell tápért.

— Kirándulni, rokonokat látogatni.. .?

Az öregasszony hangja csattan.

— Nem úgy van az falun, ahogy a városiak elképzelik! Szét tudnám aprítani azt a hülye tévét, mikor mondják benne, hogy szabad idő, meg ilyesmi. Hát kinek van itten szabad ideje? Örülünk, ha időben elvégződünk mindennel. Ideje csak annak van, akinek büdös a munka. A városiaknak. És még ők acsarkodnak, hogy de jól megy a parasztnak. Dolgoznának ők is!

— Lakótelepen nem lehet se zöldséget termelni, se állatot nevelni! — mond ellent több napos ittlétem alatt először valaki.

— Te csak ne pofázz közbe, ha az anyád letette a garast! — inti le azonnal a fiát. — Hát ki a nyavalya kérte, hogy ménkű magas házakat építsenek? A faluba is jött egy nagyokos tanácselnök, ide rakták a városból, tán akkor látott életében először falut. Na, az a fejébe vette, hogy belőlünk várost csinál. Épített öt vagy hat négyemeletes házat. De nem akadt senki, aki belemenjen. Vagy fél évig üres volt mind. Nem kellett

56