Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Egy kudarc története

goznod, Erzsi! A Sánta Kovácsék felesbe ideadnák a háztájijukat, már megbeszéltem velük. Vehetnénk még egy tehenet. Tizenöt hízóra kötnénk szerződést. A házépítésben is jobban tudnál segíteni. Hogyha egyszer ez a rohadt állam így megkülönbözteti a la­kosait, legalább nektek legyen eszetek! Épp olyan melósok vagytok, mint akik városon laknak, nektek mégse jár semmi. Nektek nem adnak harmincezer forintot egy gye­rekszülésért; sokkal kevesebb kölcsönt kaptok még az OTP-től is. Nekik ingyen ad lakást, titeket meg le se szar. Hát ha ilyen rohadtul kiszúrnak a falun lakókkal, akkor legalább ti húzzátok ki belőlük, ami nektek jár!” Erzsikét nem kecsegteti az „ingyen pénz”. Erzsiké, ha nagyvárosban születik, ahol kormányhatározatként felkarolják a munkás­szülők tehetséges gyerekeit; vagy falun születik ugyan, de értelmiségi családból, ma valamelyik műszaki egyetem harmad-negyedéves hallgatója. Mert Erzsiké tehetséges volt már kisiskolás korában is. Harmadik oszályosként már nyolcadikos nővére mate­matika—fizika házi feladatát ő csinálta. De hiába volt tehetséges... K. községben hét­gyermekes téesztag családjába született, nyolcadiknak. S ez a téesz-tag ráadásul sze­rette az italt (már öt éve nem szereti, elvitte a mája). Hogy a család éhen ne haljon, a gyerekek a nyolcadik osztály elvégzése után (ami gyakoribb volt: helyett) elmentek dolgozni. A legkisebbnek — Erzsikének — dolgozó testvérei segítségével megadatott, hogy tovább tanuljon. No, nem gimnáziumban, ahová vágyott, hogy majd mérnök le­hessen, hanem szakmunkásképzőben, ahová anyja engedte.„így csak három év, és már­is önálló kereseted lesz!” Erzsiké elvégezte a szakmunkásképzőt, s nyomban beirat­kozott a gimnáziumba. Idén volt harmadikos. A szerelem-házasság a terveibe eddig még nem szólt bele. Gyuszi, mint munkahelye (nem függetlenített) KISZ-titkára, tá­mogatja továbbtanulási tervét. Igaz, anyjával legalább egyszer egy héten összevész. Mert nehéz kivédeni az anyja támadását. „Mérnök naccságát csinálsz belőle, aztán majd szarik a fejedre!” Gyuszi, legalábbis egyelőre, még nem hallgat az anyjára. Erzsiké pedig szorgalmasan szedi az antibébi tablettát. Nem így Piroska. Ő kapva-kap anyja tanításán. Másfél éves a lánya, és hogy „két gyerek után kapjátok a pénzt” már következő anyaságára készül. Illetve, nem is ő, hanem ... Egy hónapja, amióta anyja eldöntötte, hogy jöjjön a gyerek, Jóskát mentesí­tik a szombati munka alól. Hogy „jó erőben legyen”. * * % — Nem fáradt? — kérdem Erzsikét este, amikor hazafelé ballagunk a kukoricásból. — Nagyon — mondja halkan, és hozzáteszi — pedig még csak szerda van! Máskor csak péntekre szoktam elfáradni, de nagy a hajtás odabent, két hétig nem volt anyag, álltunk, most viszont be kell hozni az elmaradást. Jó volna, ha holnap szombat lenne. — Miért, szombaton mit csinál? — Ezen a héten szabad szombatosok leszünk. — És mit fog csinálni? — Délelőtt a főzésnél segítek, ha kell, elszaladok a boltba. Levágok két csirkét, vagy megnyúzok két nyulat. Ebédhez megterítek. Ebéd után tanulok, este tévét nézek. — Nyáron nem kell tanulni! — Én előre tanulok. Már megvannak a negyedikes könyveim. — A vasárnapja hogyan telik? — Délelőtt kivasalom azt a ruhát, amit Piroska csütörtökön kimosott. Az egész családét. — Van mosógépük? 54

Next

/
Thumbnails
Contents