Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - Győri László: Őszi kert, Pálmafa, Szerelmesek, Tollpihék (versek)

SZERELMESEK

Lábak, lábak, szerelmes vitézi lovacskák, a lepedőn rugdalózva ide-oda terelitek egymást.

Ujjak, ujjak, ti csöndes novemberi gyertyák, a temetőn hajladozva ugye, sose feleditek egymást?

TOLLPIHÉK

Tollak, görnyedt, fehér tollpihék fröcskölődnek újra szerteszét.

Működött hát a vérszomj megint: cicák, macskák ismétlik a csínyt.

Látszik, égbolt állatai ők: se vér, se vérnyom, és nincs, aki ölt.

Csak borultabb odafönt az ég; hullnak, hullnak, fehér tollpihék.

Körmök, karmok: magasságoké. Rohamkés, kard ott válik semmivé.

A fogalmak nem emberiek: tél ha hulltat, egem értse meg.

34