Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Kocsis István: Széchenyi István (Monodráma - I.)
melyet ő épített. 44 000 font sterlingbe került. Ugyanez a Dunán nem kerülne többe egy millió pengő forintnál. A nemesség egymaga állhatná! Clarkkal tovább tárgyalni. Londonban 9 mérföld hosszában 9 híd. A jövő Budapestje. A Hammersmith-hídhoz viszonyítva Budapesten az első... Lássuk csak. (Az asztal fölé hajol, számol.) Körülbelül 2 fesztáv kellene, szélesebb járdák, hosszabb pillérek, vas belemélyesztve. Mennyi vas? Mennyi itt mázsája? Mennyibe kerül a szállítás? Mennyibe a pillérek? Mennyibe a kő? A kézi munka? (Szünet.) Nem kellene inkább kőhíd? A vasat nem lehetne Magyarországon előállítani? (Egyre lázasabban; csapongva.) Clark minden szempontból megfelelőnek látszik. De a döntést nehogy elsiessem. Angliából minden jót átplántálni Magyarországra! Angliától nem szégyen tanulnunk. Viszont Wright amerikai mérnök ajánlatát is mérlegelnem kell. Ellene van a lánchídnak. A lánchíd csak a mozdulatlan terhet bírja. Sokfelé omlott össze lánchíd. Nehéz a karbantartása. Hosszú ideig mutogatta egy vashíd modelljét. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz döntenem. Döntök, mert nincs ki döntsön helyettem, s döntésemért vállalom a felelősséget. A tartósság is fontos szempont, de a gyors kivitelezés is. Leül az asztal mögé. Gondterhelten néz maga elé. Felemeli fejét; csendesen. Csakugyan szánalomra méltó gyarló lény volnék örökös önvádjaimmal, önelégület- lenségemmel? Vajon nem azok a szánnivaló ostobák, akik mindig meg vannak elégedve önmagukkal? (Szünet.) Most jobban hiszek a lehetőségeimben. Innen, Londonból nézve minden egyszerűbbnek tűnik? Otthon majd a szárnyamat szegik? Otthon be fogom bizonyítani, hogy nemcsak jószándékú vagyok, hanem makacs és erős is! (Rövid szünet.) Tehát mi halaszthatatlan? Pestet a híd elkészülte előtt is fejlesztenünk kell: kórházakat kell építenünk,az országgyűlésnek és az akadémiának pedig méltó épületet. Ki finanszírozza a híd építését? A nemesség önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül? A nemesség adózása ezzel elkezdődne! Feláll; nyugodtan, pátosz nélkül. Ó, Istenem, csak lenne erőm kitartani. Erősíts engem kishitűségem legyőzésében. Erősítsd el-elbátortalanodó lelkemet. Add áldásodat az én nemzetfelemelő munkámra. Kopogtatnak. A szín széléig megy, egy levéllel tér vissza. Idegesen feltépi. Hogy megijedtem. Semmi baj! Inkább jó hír. Annyiban rossz, hogy a híddal most néhány hónapig nem foglalkozhatom. Hazarendeltek egy kormánymegbízatást teljesíteni. És egy kinevezést átvenni. Megyek robbantgatni aVaskapuhoz, mint a királynak a Duna hajózhatóvá tételével foglalkozó teljhatalmú biztosa. Én szorgalmaztam a Duna- hajózást, hát visszautasíthatnám? (Rövid szünet.) Azt hittem, a Stádium miatt írnak. Ó, hát még meg sem jelenhetett. (Vidáman.) Hol jobb? Londonban vagy a Vaskapu szikláin? Londonban. Mégis megyek a Vaskapuhoz. Költségeimet megtérítik, fizetséget nem fogadok el. (Elmosolyodik.) Legyek hát egy kicsit elégedett önmagámmal. A mielőbbi viszontlátásra, London. Elsötétedik, majd kivilágosodik a szín. Fél év telt el. Otthonosan pesti szállásán. A Vaskaputól jövet — ahol egyelőre semmit nem sikerült előremozdítanom — Szeged népe oly lelkesen ünnepelt, hogy képtelen voltam meg nem hatódni. Özönlött a nép, s én — szégyen, nem szégyen — boldognak éreztem magam. A szegedi kaszinóban legalább százszor koccintottak az egészségemre! Én meg mindannyiszor megfogadtam magamnak, hogy honfitársaim szeretetével nem élek vissza . . . Egy öreg piarista pap írta a könyveim kapcsán, hogy ha szerzőjüknek annyi hatalma volna, mint tudománya, esze és akarata, magyarok teremtőjének nevezne. Meghatott, sőt boldoggá tett ez a levél s a szegedi fogadtatás, ez az igazság. (Hosszabb szünet, majd kacagásban tör ki.) Ó, dehogyis azért vagyok én most boldog, mert Szegeden akkora ünnepséget rendeztek a tiszteletemre! Hanem mert Lipcsében megjelent illegálisan a Stádiumom! Az első becsempészett példányok már ezrek által elolvasva! De a kormány, maga Metternich is, 25
