Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Kocsis István: Széchenyi István (Monodráma - I.)
meg párbajban. Ez persze nem érdem. Véletlen szerencse. Néha ugyan levegőbe lőttem. Ha legalább 99 százalékban biztos voltam benne, hogy ellenfelem is ugyanezt teszi. Hányszor kockára tesszük életünket becsületünk védelmében! De ha meg kellene fogalmaznunk, miért élünk, mi által oly értékes éppen a mi becsületünk, akkor ... Ó, életünket kockáztatni könnyebb, mint őszintén szembenézni önmagunkkal. (Szünet; ingerülten.) Ha le merem nézni környezetemet, akkor illene megfelelnem arra a kérdésre is, hogy mi által vagyok különb, mint ők? Hogy az átlagnál jobban lovagolok, táncolok, labdázom, úszom, verselgetek; több könyvet olvastam, tehát műveltebb vagyok? Na és? Ez minden? Ennyitől igazán férfi a férfi? (Rövid szünet, majd enyhültebben.) No, egy valami mégis van talán, ami megkülönböztet: rendkívüli akaraterővel áldott meg a Mindenható. Amit megkezdek, azt be is fejezem. A legunalmasabb könyvet is végigolvasom. A legelérhetetlenebb nőt is meghódítom, ha nagyon akarom, s a legszerelmesebb asszonyt is ki tudom ábrándítani magamból, ha nagyon akarom. (Rövid szünet.) Jó német tudnék lenni, ha nagyon akarnám. Jó magyar tudnék lenni, ha nagyon akarnám. Ha látnám értelmét. Tíz év múlva tábornagy lennék, ha látnám értelmét. (Ismét ingerülten.) De semminek se látom értelmét, ezért akaraterőm értéktelen, s ezért én nem igaz, hogy kiváló férfiú vagyok, hanem csak lelki szegény. Akié persze a mennyek országa. (Ironikusan.) Akié azért itt a földön is 30 000 hold, grófi cím, katonai érdemkeresztek és dicső múlt; császárokkal és királyokkal és befolyásos lakájaikkal átmulatott éjszakák. Büszke is lehetnék, persze: bírom bizalmát néhány valódi politikusnak is. Kik birodalmat irányítanak császárok, királyok nevében, diszkréten a háttérben maradva. Mint amilyen birodalmunk hatalmas kancellárja: Metternich. (Rövid szünet; komolyan.) Engem azért nem csavar az ujja köré olyan könnyedén, mint másokat. Bízik bennem, mert önuralmamnak köszönhetően oly kifejezést vagyok képes arcomra erőltetni, hogy ő gyanútlanul hiszi: lelkes tanítványként, áhítattal hallgatom, pedig csak szórakozásból. Az is szórakoztat, hogy sejteti, nagy tervei lennének velem. (Kedélyesen.) Csalódni fog: aki katonaként fegyelmezetlen, az politikusként is az, úgyhogy nem lesz belőlem őkiválósága nagy terveinek, hatalmas akaratának engedelmes végrehajtója. Metternich szerepében el tudnám képzelni magam, de miniszteri rangú lakájaként nem. Egyébként ha van még önbecsülésem, annak köszönhetem, hogy nincs bennem tekintélytisztelet. Ferenc császárt tisztelem-e? Ha volna miért. Sándor cárt? (Ironikusan.) Szánalmas volt, midőn a Napóleon feletti győzelem diadalmámorában a Szentszövetség dicső eszméit fejtegette, hogy új európai rend, melyben lesütött szemű népek szabadon imádhatják Isten kegyelméből uralkodó, minden jogukat szent célokra hivatkozva eltipró zsarnokaikat, s e fennkölt szöveget koccintás közben a bajor királynak és nekem, ki mint a bajor király mellé rendelt adjutáns szabadon forgolódhattam a felkentek között, egyebet se tapasztalgatván, mint hogy mily kicsinyek a fenségesek közelről. (Rövid szünet, majd vidáman.) Melyik Habsburg főherceg kergetett el egyszer asztalától? Lajos? Hogy magas nekem, amit beszélnek, menjek inkább az asszonyokat szórakoztatni! Mely megaláztatásom után én egész este búslakodtam, hogy a főhercegeket nem lehet párbajra hívni. (Szünet.) Ferenc császár beleszól-e dicső birodalmunk kormányzásába, vagy mindent Metternichre hagy? Annyi hatalma lenne legalább, hogy őrnaggyá kineveztessen. (Öngúnnyal.) Voltam nála kihallgatáson, és nagy kegyesen türelemre intett. Tíz éve kapitány! Kapitány, amikor éppen kedvem tartotta bevonulnom ezre- demhez. Egyébiránt cselekedtem-e valami érdemlegest ez évtized alatt? Hát ha érdemlegeset nem is cselekedtem, nem állíthatom, hogy eseménytelenül teltek el ifjúságom e drága évei. Bejártam a félvilágot! Elég gazdag vagyok, miért ne tettem volna? Elcsábítottam három tucat szépasszonyt, párbajoztam is értük, persze, ahogy az illem megkívánta, s dehogyis tekintettem magam szemtelen nőcsábásznak, ellenkezőleg: 5