Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Fodor András: A hűség bűnei, Levelek (versek)
FODOR ANDRÁS A HŰSÉG BŰNEI Mementóként, hogy ne feledjem, nekifeszítve a szoba falának, szavaid pengéit körémdobáltad: Idefigyelj, te jobb vagy mint amilyen az ember egyáltalán lehet!" S én, mint aki megszégyenül de mégse rezdülve belül, mit is mondhattam volna újra1 Hogy megmenekülésem, körüldobált épségem csupa látszat. Nem én lettem különb, a késdobáló félelem, a világ lett silányabb. Mit mondhatnék? Végtére is veletek együtt bukom el. Nem véd se irgalom, se hit. Hisz még az Isten fia se tudta megváltani a hűség bűneit. LEVELEK i Ahogy torlódik évre-év, mindig több levelet kell írnom. Olykor egész nap, hajnali négyig. Csodálkoztok, hogy kézzel valamennyit? Dehát én mindig is hittem a grafológiában. A kéz iramló üzenetei, a szaggatott füzér, a horgok, a dőlésszög, a zárt, nyitott ívek, az ékezetek elmaradozó, vagy előrelobbant zászlai őszintébbek, személyesebbek, mint a tekintet, mint a beszéd.
