Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Tüskés Tibor: „Nem menekülhetsz” (Illyés és a népi írók mozgalma)
TÜSKÉS TIBOR „NEM MENEKÜLHETSZ" Illyés és a népi írók mozgalma* Amikor a huszas évek végén a Nyugat kaput nyit a folyóirat első nemzedéke után föllépő fiatalok előtt, először Németh László próbálja a fölfedezetteket egymás oldalára állítani, nemzedékké szervezni. 1928-tól a Napkeletben és a Nyugatban sorozatban írja kritikáit Erdélyi József, Tamási Áron, Bányai Kornél, Gulyás Pál, József Attila, Kodolá- nyi János, Illyés Gyula, Sárközi György, Fenyő László új, többnyire első könyvéről. 1929 őszén Babits lakásán a házigazda, Németh és Sárközi új folyóirat megindításáról tanácskoznak. Ugyanebben az évben a Bartha Miklós Társaság irodalmi estjein Erdélyi, Féja Géza, József Attila, Illyés, Németh, Kodolányi többször együtt szerepelnek. Németh 1931-ben hosszabb, átfogó tanulmányban összegezi korábbi kritikáinak megállapításait, ,,egy új nemzedék esztétikájáról” beszél, s a tanulmányban Erdélyiről, Illyésről, Szabó Lőrincről, Tamásiról, Pap Károlyról és Halász Gáborról önálló portrét rajzol. A fiatal írók nemzedékké szerveződésében nevezetes dátum 1931. november 29-e: Debrecenbe az Ady Társaság irodalmi estjére, a Déri Múzeumba öt fiatal, harminc év körüli írót hívnak meg, Erdélyi Józsefet, Illyés Gyulát, Kodolányi Jánost, Németh Lászlót és Szabó Lőrincet. Az utazás körülményeiről, az est lefolyásáról Németh az Ember és szerepben ír részletesen: ,,A pesti írók voltunk, a fiatalok, akik Ady, Móricz, Babits, Szabó Dezső nyomába léptek. S az a naiv, de annál meggyőződéstelibb hit, minket magunkat is összenyomott. Soha nem volt ez a társaság annyira egy nemzedék, mint itt a Déri-múzeumban, az ünneplés viharában. Hogy drukkoltam értük, Illyésért, aki lámpaláztól sápadtan kelt föl mellőlem, dunántúli versét még rebegte, de a tolvaj afgán miniszterről szólót már büszkén vágta a tapsoló közönség szemébe.. .’’Az írók itt érzik meg először az egymáshoz tartozás szükségességét, s azt is, hogy figyelmes olvasóik, közönségük, híveikvan- nak, az irodalommal lépést tartó értelmiségiek, haladó polgárok, tanárok, diákok. Az öt fiatalember — írja Németh — „arra a két napra, amelyet odalenn töltöttek, mintha kisétáltak volna a tulajdon korukból s a meleg ünneplésen, melyben ők részesültek, más boldogabb korok íróinak az életébe kóstoltak volna bele.” Ebben az időben a nemzedékké szerveződés természetes katalizátora a folyóirat-alapítás. A következő év tavaszán Németh tanácskozásra hívja össze a „nemzedék-vezetőket”. Lakásán heten ülnek az asztal körül: Erdélyi, Gelléri Andor Endre, Illyés, Kodolányi, Pap Károly, Szabó Lőrinc és a házigazda. A nemzedéki folyóirat ugyan nem születik meg ekkor, de terve és az együtt gondolkodás igénye megmarad a tanácskozás résztvevőiben. Ha Illyés korábban inkább az elődök, Ady és Babits felé tájékozódott, most egyre határozottabban nemzedéktársaival keresi a kapcsolatot, és írótársainak nemzedékké formálásába, a népi írók mozgalommá szerveződésébe maga is tevékenyen bekapcsolódik. Műveinek kritikusai már a Három öregről szólva „új népiességet” emlegetnek. A Nyugatban indított Pusztulás-vita újabb kohéziós erő a nemzedék történetében, s ebben a vitában fogalmazza meg Illyés talán először azokat a gondokat és feladatokat, amelyeket a magyar társadalom legégetőbb, leginkább megoldásra váró problémáinak nevez, s amelyek a népi írói mozgalom fő célja között szerepelnek. Két év távolából visszatekintve írja: „Ahányan vannak [ti. a nemzedék tagjai], annyiféle területről * Részlet egy hosszabb pályaképből. 66
