Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Medvigy Endre: Sinka István, a lángoló cselédházak és az ügyészség
MEDVIGY ENDRE SINKA ISTVÁN, A LÁNGOLÓ CSELÉDHÁZAK ÉS AZ ÜGYÉSZSÉG 1939 könyvnapjára Püski Sándor Magyar Élet kiadójánál lát napvilágot Sinka István első (és mindmáig egyetlen) gyűjteményes verseskötete, a Vád. A balladák és siratok, a látomások és jelenések mellett itt megtaláljuk a témánk szempontjából legfontosabbat, a lázadás énekeit. A táltos hajlamú őstehetség vihart dalol, tengelyt akaszt őseiért, a csontparasztokért. Halál ellen lázad, néma ezrekkel zendül, nem békül.csak a szabadság vad lakodalmán. (Csak ezer évig esküdött, Csont-parasztok, Jönnek, mert elmúlt az élet, Kiáltanak az őseim, Lenn majd a berek alján .../ Kevés volna, ha csak a fenti jakobinus dalokat említeném, hiszen a kötet jóval jám- borabb versein is áttör a lázadó indulat. Görömbei András figyelte meg, hogy a „ritka idilli versekben is mindig ott érezzük a vád-motívumot, egyetlen villanásra még Bődi Mariskában is.” Bődi Mariska a Vád legszebb elbeszélő költeménye. Pomogáts Béla szerint a költő „Petőfi János vitéz-ének és Illyés Ifjúságának tündéri mesélő kedvével keltette életre egy ifjúkori szerelmi kaland harmatos történetét.” A De enyém ám a hősiesség egyenetlen hosszú vers, értékes és erőteljes részletekkel. Itt fordított az arány: az idill kezdetben jelen van, de fokozatosan háttérbe szorul. Két versszakba a korabeli irodalmi élet csatározásainak a zaja is beszüremkedik. Mégis a tiszta vádló hang uralja a költeményt. A sőréket legeltető Sinka és bivalyos Boncos János megismerkedésekor tavaszi sugárzásban tündököl a bihari táj. Pipára gyújt a két konok magyar. A szálló pipafüst majdani veszedelmesebb tüzek lobbanását sejtető baljóslatú jel. A párbeszéd drámai. A bivalyos panasza a természet ragyogásából a cselédházak sötétjébe visz: Alink ketten lakunk egy szobába.... Add össze: két család, hét-hét taggal... Este, mikor összejövünk, azt a zsivajt, ha hallanád! Gondold el: az ól sincs nagyobb gőzzel és szaggal. Ott születünk és ott szeretünk, ott vesz anyánk bennünket ölbe, és onnan térünk, ha megvénűlűnk pihenni vissza a földbe. Boncos János tiborci kifakadására nem bánki mérséklő szó a válasz: Sinka paraszt- Peturként izgat, gyújtogatásra biztatja a bivalyost. A költő itt inkább végsőkig elszánt ösztönös lázadó, mint tudatos, fegyelmezett forradalmár. Anarchista lenne? Semmiképpen sem! Ady Endre versében „Nyár-éjszakán a grófi szérűn / Reccsen a deszka-palánk . ..” A pusztító tűzvésztől reccsen? Roppanhat a menekülő gyújtogató súlya alatt is. 54
