Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - A szárszói konferencia négy évtized távlatából (Tizenkét résztvevő vallomása, tanúságtétele - sajtó alá rendezte: Győrffy Sándor)
anyagból, a meglevő anyagból. Tudniillik nem volt akkor a cenzúrával bajunk és utólag sem, akkor még elég jól álltunk a cenzúrával. A cenzúra-bajok a német megszállás után következtek. SEBESTYÉN LÁSZLÓ Szárszó értékelése az elmúlt évtizedekben valójában ugyanolyan sorsot ért meg, mint a Sarló-mozgalom. Amit én most nem szándékozok fölhánytorgatni. Történeti ismereteink, átélt tapasztalataink tükrében ezek szakaszosan, mondhatni szükségszerű folyamatok következményeként tekinthetők. A Sarló-mozgalmat illetően különösen érdekes, ahogy Janics Kálmán láttatja most megjelent könyvében. Már tudtuk azt, Fáb- ry Zoltán életéből is, hogy párttagsági könyvét is összetépték. Szóval nem számított, milyen érdemei voltak, mert az egész felvidéki magyarságot mint a Csehszlovák Köztársaság megbontóját, kollektive ítélték el a kommunista tagokkal egyetemben. A mi Szárszónknak is volt egy ilyen korszakhoz tapadó megítélése, miszerint megakadályozta — főként Németh László rovására íródott ez —, hogy a magyar baloldal aktívan felléphessen a német fegyveres hatalommal szemben. A visszaemlékezések azok szükségképpen az egyéni élményekről is szólnak, de szólnak közösségi feladatként Szárszónak a magyar históriába való beállításáról is. Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül kell olyan hangsúlyt kapnia a közösségi értékelésnek, hogy a Szárszón ottlevők mindenáron igazolni akarják, hogy milyen „baloldaliak” és milyen „nagyszerűek” voltak. Mert ez csak az elmúlt 25—30 esztendőre való ösztönös lelki reagálás lehet. Két barátommal, Havas Gáborral és O. Nagy Lászlóval az 1973-as augusztusi Valóságban megírtuk az 1943-as Szárszónak a mi élményeink és ismereteink szerint való előzményeit. Jócsik mondta, hogy Szárszót búvópatakoknak a deltavidékeként is számon tarthatjuk, mert egészenjBarbusse-ig el lehet menni az ő esetükben például, a Sarlósokról szólván. A mi búvópatakunk, hármunké, akik ezt megírtuk és sokunké még a Soli PALOTÁS MIHÁLY PÜSKI SÁNDOR SEBESTYÉN LÁSZLÓ 39
