Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - A szárszói konferencia négy évtized távlatából (Tizenkét résztvevő vallomása, tanúságtétele - sajtó alá rendezte: Győrffy Sándor)
Hamarosan odakerült Czine Mihály is. Nagyon örültek a szárszói fényképeknek. Győr- ffy Sándor az Új Tükörben publikált is közülük néhányat, több kiadvány illusztrációjaként szerepeltek, a televízió is használta őket. Biztatásukra készítettem egy kiállítási anyagot is: Szárszó és a népi írók. Hódmezővásárhelyen László Gyula mondott nagyon szép megnyitót. Kecskeméten egy szép füzetet is adtak ki hozzá. Azután sorban: Gyula, Sarkad, Szeghalom, Orosháza, Kiskunfélegyháza, Békéscsaba, Csongrád művelődési házaiban kerültek bemutatásra. További terveim: Sopron, Baja, Ózd, Zalaegerszeg. Budapesten az Egyetemi Színpad folyosóin és a műegyetem kollégiumában volt kis kamarakiállításunk. PALOTÁS MIHÁLY Hadd kezdjem azzal, hogy egészen más vizekről kerültem Balatonszárszóra, mint az ott jelenlevőknek a többsége. 1943-ban, bár akkor még csak 21 éves voltam, évek óta az ifjúmunkás-mozgalomban dolgoztam. 1943-ban egy kommunista fiatalokból álló csoportnak a vezetője voltam a Vasasszakszervezetben. Ennek a csoportnak a működését, tevékenységét fémjelezi Pataki Istvánnak és Kreuz Róbertnek a neve, akik a csoport tagjai voltak. Hogyan kerültem én Szárszóra? Mi már nagyon régóta olvastuk és ismertük a népi írókat. Személyesen kapcsolatban voltunk Veres Péterrel, aki két alkalommal is tartott nálunk előadást az évek során, sőt, volt egy alkalom, amikor az öreggel együtt szilvesztereztünk a Baross utcában, az egyik idősebb kommunista elvtársnak a lakásán. Szárszóról úgy szereztünk tudomást már a korai stádiumban, hogy Mészáros Pál — tagja volt a csoportnak — ott dolgozott a könyvkiadóban, így mi pontosan tudtuk, hogy Szárszón mi készül, körülbelül kik fognak ott részt venni és milyen hangulata lesz .. . Megmondom őszintén, én személy szerint is óriási alkalmat láttam abban, hogy itt megjelenjünk. A párt abban az időben tűzte ki, hosszú szektás évek után „a független, demokratikus Magyarországért” a nép valamennyi erőinek az összefogásáért jelszót. Elhatároztuk, hogy oda elmegyünk és agitálni fogunk. Ki akartuk szélesíteni a mozgalmi kapcsolatainkat. így került azután arra a sor, hogy megbíztak a szárszói részvétellel. Az első felszólalásomban a független, demokratikus Magyarország témáját érintve, az 1848-as eseményekhez kapcsolva politikailag aktualizáltam nemzeti hagyományainkat. A másik fellépésem, ami nagyon fontos volt, az a bizonyos 11 pont. Kerestük a kapcsolatot a Györffy-kollégistákkal. Mi tudtunk régóta a kollégium létezéséről; arról, hogy ott baloldali diákcsoportosulás van, de személyes nexusunk nem volt, legalábbis nem a mi kommunista ificsoportunknak. Hadd fűzzem itt közbe, hogy nagyon büszke vagyok arra, hogy Györffy István professzorral a harmincas évek közepén a Verebély- klinikán még kölyökként egy szobában feküdtem egy hétig, és ma is büszke vagyok, hogy néhány anekdotáját és történetét ismerem. Törökországi utazásairól mesélt abban az időben nagyon sokat. Szóval, én kerestem a györffystákkal a kapcsolatot, sikerült is nagyon gyorsan Kardos Lászlóval összetalálkozni és Szűcs Ferenccel. Nagyon szimpatikusak voltak mind a ketten. Mi ott a Balatonban, fürdőnadrágban beszéltük meg ezt a felszólalást. Abban az időben nemcsak felolvastam, hanem kommentárokat fűztem hozzá, ami miatt aztán a Féja Géza később volt szíves „diktátor-tojás”-nak nevezni. Én úgy találom, hogy Balatonszárszó óriási jelentőségű volt. Óriási agitatív erejű . . . Egymást agitáltuk az új Magyarországra. 1945 tavaszán, amikor a MADISZ-t megszerveztük, találkoztam olyan diákokkal, tanárokkal, sőt papokkal is a MADISZ-központban, akikkel Balatonszárszón ismerked37
