Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - A szárszói konferencia négy évtized távlatából (Tizenkét résztvevő vallomása, tanúságtétele - sajtó alá rendezte: Győrffy Sándor)

az összehasonlításával megállapíthatott az ember. Hitler Szlovákiát önállósította — kirakat-államnak kezdték nevezni Szlovákiát, de a kirakat mögött a leghatározottabban és a legkegyetlenebbül érvényesült a hitlerizmus, minden politikai és külpolitikai, gazdasági szándékával és számításával. Többször szóba hoztam azt Szárszón, hogy kitelepítő osztagokat küldött Németország Szlovákiába, hogy összeszedjék Szlovákiának százezer zsidóját és a megjelölt baloldali elemeket, akik nem tudtak elrejtőzni; ezeket munkatáborban dolgoztatták, rettentő perfidiával még azt is kiszámították, hogy a munkatáborban mennyi értéket termelnek, utána kiszámították azt, hogy a kitelepítésük mennyibe fog kerülni, mert a munkatábor után Lengyelországnak a felénk eső oldalán megszervezett három megsemmisítőtáborba kezdték szállítani ezt a száz-százötven- ezer összefogott zsidót és szocialistát vagy kommunistát. Kérem szépen, hitetlenül fogadták ezt sok helyen Magyarországon, amikor én a „Szlovák” című hivatalos lapnak a leghátsó oldalain elrejtett szlovák nemzeti banki jelentésekből összehoztam a következőt: a zsidók kitelepítése és a baloldali elemek kitelepítése mellett kezdték „kitelepíteni” Szlovákiának az erdőit, a Vág völgyét delasztálni. És a delasztálás mértéke 3 milliárd márkára ment, ennyi fát szállítottak ki, ami az ökológiai kétségbeesésnek az első eszmélkedése volt a számunkra, és tömték bele a szlovák, a kárpátaljai és a kárpáti erdőket a német hadigépezetbe. Amikor a kitelepítéssel végeztek, akkor kiszámították annak a költségét. Ezt kísértetiesen 3 milliárd márkára tették. Ők 3 milliárd márkával tartoztak a fáért és az erdőkért Szlovákiának; a kettőt plusz-mínuszba hozták és a klíring-csúcson eltűntették a delasztált erdőkért járó szlovák követelést, ami nem jelent egyebet, mint a hitleri reakciónak világméretekben és történelmi méretekben a legkegyetlenebb formáját, nevezetesen azt, hogy élőhúsért és tömegekért vásárolt fát, fatömeget a hitlerista hadigépezetbe. Én ezt elmondtam a szárszói konferencián is. Ezt azért említem, mert amikor az anyag szerkesztés alá került „Szárszó" címen, a cenzúrára való tekintettel ezek a kiélezett témák nem kerülhettek bele, de ilyen mértékben kellett szemet nyitogató bátorsággal a készülő, a ránkrohanó valóságra figyelmeztetni abban a reményben, hogy a jövőre, a közvetlen jövőre való készülődésnek a szükségességét szétviszik az országban.

Mi lett a nóta vége? A nóta vége az lett, hogy ahányan voltunk, annyifelé kellett szétszaladni az országba, hogy a szükséges óvintézkedéseket személy szerint meg tudjuk tenni. Ezt végre is hajtottuk, hát meg kellene írni ezt a szétszaladást vagy szétfutást. — Erdeiék hazafelé mentek, hát nem pontosan Makóra, de abba az irányba, tehát dél felé és a pilisi erdőkbe, pilisi hegyekbe próbáltuk magunkat befészkelni. Én ott az erdőőrökkel és erdészekkel véletlenül jó kapcsolatot tudtam teremteni. Óvó bunkereket építettünk, és Czibor János kapcsolt vissza bennünket az ismerősökhöz, még Veres Péterhez is, aki abban az időben Pilisen töltötte katonai keretben az életét, és akkor kellett rádöbbenni, hogy az erdő nem a legjobb búvóhely és nem a legjobb védelem, sőt veszélyt is jelent. Később, a fölszabadulás után, a bunkerek mellett német holttestek feküdtek, mert a közeli községnek a népét kirendelték halott-temetésre, hullák temetésére, és azok az erdészek is részt vettek ebben az akcióban, akik korábban számunkra próbáltak búvóhelyet szerezni és létesíteni, építeni.

Veres Péter magatartásán döbbentünk rá arra, hogy a nép sűrűjébe kell tulajdonképpen elmerülni akkor, hogy ha védekezni akarunk a Gestapo elfogatási parancsa ellen. Ennek pedig röviden a története az volt, hogy amikor a német megszállás bekövetkezett, a székesfehérvári Gestapo-parancsnokság az egész Sarló gárdáját,főleg érsekújváriakat, elfogatási parancs alá vonta. Nagyon érdekes véletlen hozott bennünket abba a helyzetbe, egy tagunk segítségével, aki az elfogatási parancsot le tudta fényképezni és szét tudta gyorsan küldeni, ami megerősítette a szétfutásnak és menekülésnek a szándékát és a programját.

34