Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - A szárszói konferencia négy évtized távlatából (Tizenkét résztvevő vallomása, tanúságtétele - sajtó alá rendezte: Győrffy Sándor)

debreceni kormány miniszterelnöke is Dálnoki Miklós Béla lett. Lehet, hogy eljutunk egyszer egy olyan állásponthoz, miszerint nem az volt a baj, hogy keresték az utat a Horthy-rendszer németellenes képviselőihez a magyar kommunisták és a népfrontmozgalom, hanem talán az, hogy későn keresték az utat. Ezt csak zárójelben jegyzem meg.

Azt hiszem, nem elég pontos fogalmazás, hogy a konferencia két táborra szakadt, és hogy a harmadikutas koncepciót, a világégés közepette az aktív harc helyett a politikai passzivitást fogadta el.

Milotay István másképp értékelte annak idején a szárszói konferenciát. Ő azt írta: ,,A jaj de huncut a német vonalon, és a finn népi demokrácia jegyében, amelyet bizonyos kálvinista színekkel is átfestettek, elnézést, sőt mélabús rokonszenvet találtak bizonyos egyházi tényezők részéről, magukhoz tudták szédíteni a fiatal papság némely sü- völvény prédikátorait, derék, ártatlan növendék jegyzőket és tanítókat, középiskolai tanárokat, hogy aztán szárszói és egyéb konferenciákon kalapálják a fiatalok népfrontját. E földalatti, baloldali szervezkedés forrása a Györffy-kollégium volt.”

Darvas József ugyanerről 1971-ben ezt mondta: „Abban, hogy a magyar népfrontmozgalom a népi baloldal széthullott állapotában — ahogy 1940-re magunkra maradtunk —, 1942-re, 43-ra, 44 elejére olyan virulenssé tudott válni, amilyenné vált — ebben a Györffy-kollégistáknak hallatlanul nagy szerepe volt. Tehát nemcsak mi adtunk ezeknek a fiataloknak, hanem fölsorakozásukkal és Szárszón táborrá szerveződésükkel, azzal, hogy közlekedést jelentettek munkásokkal, parasztokkal, ők is adtak vissza bátorságban, radikalizálódásban, a cselekvés értelmének megerősítésében.” A front- áttörés Darvas szerint Szárszó volt; Szárszó, ahol az értelmiség, parasztság, munkásság összefogásának jegyében történt minden.

Veres Péter szerint: ,,Balatonszárszó az első igazi népfront-találkozó volt”. Balatonszárszó így kettős értelmű szimbólum, jelkép a magyar irodalom, a ryiagyar nemzet történetében. József Attila tragikus halálának színhelye, de az általa megálmodott nemzeti, társadalmi felszabadulásé is. A dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk” követelmény első igazi megvalósulása. Balogh Edgár írta a konferenciának: „Ti most Balatonszárszón döntő lépést tesztek a költői álom valóraváltása felé. Az első lépés mindig a döntő, irányt ad”. Ennek az irányt adásnak a feladatát töltötte be, mint tudjuk, Erdei Ferenc előadása. Erdei a modern magyar társadalom fejlődéséről meggyőző képet adva, a két háború közötti magyar társadalom szerkezetéről, osztályairól és rétegeiről, a munkásosztály jelentőségének fokozódásáról, a parasztság differenciálódásáról szólt egy nagyszabású, háromórás előadásban, alapos, meggyőző tudományos elemzést adva a magyar fejlődésről.

„Amit a tudomány mondhat, az nem egyéb, mint, hogy fejlődésileg tökéletesen érett és indokolt annak a gyökeres polgári átalakulásnak a megvalósulása, amely sem a múlt háború végén, 1918-ban, sem korábban, 1848-ban nem sikerült. Tehát felszabadulás — mondta 1943-ban Erdei —, felszabadulás az értelmüket vesztett történeti kötöttségek alól. Ez az átalakulás, mint politikai program, ma a népi demokrácia teljes megvalósításának a követelményében áll elő. E szükséges és kikerülhetetlen átmeneti alakulásokon túl a kifejlődés útja tovább mutat. A külső hatásokat, amelyek befolyásolhatják a magyar átalakulást, számításon kívül hagyva, vitathatatlanul elsősorban a munkásság, másodsorban a parasztság képviseli azt a társadalmi erőt, amelyik a további alakulást meg fogja határozni. Ebben a fejlődésben kétségtelenül a munkásság képviseli a nagyobbik erőt. Ennek a rétegnek van olyan szervezete, programja, politikai iskolája, amelyik társadalmunk gyökeres átalakítását sikerrel megkísérelheti. Úgy, hogy annak távolabbi perspektívájában a szocialista társadalom elképzelése merül fel.”

22