Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Salamon Konrád: Szárszó, 1943
nek megválogatásánál. (...) Valódi szocializmusként N. L. a nemzetek közös érdekét, életterét, kisnépek jogát s valami érthetetlen célzást emleget a fajra és történelmi magatartásra. Hogy mi lesz a meglévő osztályokkal s a köztük levő ellentétekkel, arról mélységesen hallgat. Nem, Németh László, még egy szocializmust a többi jelzősök mellé nem kérünk.”26 E Németh Lászlót az ország jövőjéből kiiktató és a nemzeti szocializmussal rokonító Népszava-cikket a munkásmozgalom egy része megelégedéssel vette tudomásul, sőt Marosán György válaszcikkre is ragadtatta magát, hogy végre valaki leszámolt „Németh László ködös, homályos és fölöttébb gyanús szellemi termékeivel. (...) Nem lehet sokáig bizalmat és türelmet előlegezni olyan írónak, aki erre sohasem szolgált rá" aki olyan szellemi zűrzavart teremtett, „amely sokkal többet árt, mint használ”. Marosán arra is figyelmeztetett, hogy vannak még ilyen írók és ők se élhessenek „ tovább vissza azzal a bizalommal és türelemmel, amit már nagyon régen előlegeztek nekik hiába.”27 A durva támadásokra Németh László szárszói beszédében így válaszolt: „tiszta szívvel kívánom azoknak a sikerét, akik a magyar jövőből olyan gyanús módon kirekeszte- nek. Bár cáfolnák meg aggodalmaimat; bár látszana eredményeik csúcsáról a minket ért igazságtalanság annak a minimális veszteségnek, amely nélkül nagy dolgok nem is eshetnek meg. Én, bármit kezdjenek, még ha ellenem is, bajtársuknak érzem magamat, s mint szurkoló mellettük leszek. A duzzogás kényelme helyett most is azért jöttem el ide, a kötelességteljesítés veszélyét vállalva, hogy mint hű műszer leadjam számukra a lelkiismeretemben kialakult jegyzéseket.”28 Előadását azzal a Trianon óta mindenkit foglalkoztató kérdéssel kezdte, hogy miként „süllyedt .bennszülöttéé ez a nagy középkori nemzet tulajdon országában”? „Állami életét idegenek vezetik; ha vannak is véréből való nagyjai, azok csak maharadzsák; gazdaságilag kizsákmányolják; idegen civilizációk selejtjei ellen nincs védelme; erkölcsében és testében nyomorodóban van.”29 A mohácsi vésztől a dualizmusig tartó folyamat áttekintése után kijelentette: „Az a rendszer, amelyben az 1919-i forradalom óta élünk, talán még szűkebb, sivárabb, mint a régibb katasztrófákkal ránkszakadók. . . szentistváni gondolat címén tulajdonképpen Mária Terézia birodalmáért vállaltuk a szomszéd népekkel az összeférhetetlenséget. (...) A parasztságot egy rövid kisgazda-fölbuzdulás után kirakták a politikából; a munkásság forradalmi .bűnei’ miatt karcerben ült, a jól átfésült értelmiséget szigorú ellenőrzéssel idomították szolgává.”30 Németh László szárszói beszédének azonban nem szigorú társadalombírálata hatott elsősorban — mert ellenfelei nem ezekre az egyetértésre késztető részekre figyeltek — hanem a Kisebbségben című írásából már ismert gondolatai, amelyek jelentőségét az ellenlábasok és rajongók párviadala fel is nagyította. A nézeteltérések a következőkben gyökereztek: A hagyományos baloldal nem ismerte fel annak jelentőségét, hogy Trianon után szükséges a magyarság szerepének, feladatának újrafogalmazása. S azért nem voltak képesek Németh gondolataiban ennek igényét felismerni és elfogadni, mert a nemzeti sajátosságoknak, magának a nemzeti kérdésnek a valóságosnál sokkal kisebb jelentőséget tulajdonítottak. Ráadásul túlzott magabiztossággal és leegyszerűsítéssel közeledtek a megvalósítani szándékozott alapvető társadalmi változásokhoz is, így érthető megrökönyödéssel fogadták, hogy Németh László szükségesnek érezte azokhoz fordulni, „akik az új magyar szellem hét évtizedes erőfeszítéseit ismerik, s az átalakulás vezérkarába is bekerülnek”, feltételezve: „Tán nincs is tiszta fogalmuk róla, milyen nehézségek elé mennek, mekkora felelősséget vesznek magukra.. .”31 Három dolgot kötött a lelkűkre: 1. „Hogy a szabadság, amelyet hoznak, valóban a magyarság felszabadulása legyen. Egy rendszer önmagában nem válthat meg egy népet; minden attól függ: kik, milyen módon, milyen ösztönökkel alkalmazzák. (.. .) Képzeljenek el egy szocialista államot, 9
