Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Henkey Gyula: Az embertan és a magyar nép származása
Volga vidéki népek A cseremiszek, votjákok és csuvasok között Bereczki Gábor és Vikár László végeztek népzenei és nyelvészeti kutatásokat és ennek keretében minden éneklésre megjelent személyről készítettek fényképet és színes diafelvételt. A cseremiszeknél és a votjákok- nál a képek és diák alapján a leggyakoribb típusok a turanid, a lapponoid, a keletbalti és a mongoloid, a cseremiszeknél a turanidok, a votjákoknál pedig a lapponoidok kisebb mértékű emelkedése észlelhető, a csuvasokra elsősorban a turanid típusnak túlnyomóan europid jellegű formái a jellemzők, de az erősen mongoloid jellegű változat is előfordul. A cseremiszeknél és a votjákoknál a mongoloidok közé soroltak egy része közel áll az uráli típushoz. A felvételek hiányossága, hogy túlnyomó többségben nőkről készültek. Cseremisz férfiaknál a keleti mediterrán és a pamíri jellegek emelkedését, valamint a lapponoid és kelet-balti jellegek csökkenését figyelhettem meg. A továbbiakban külföldi antropológusok munkái alapján ismertetem a rokon népekre jellemző egyes adatokat, de a típusok megoszlását saját tipológiámra vetítem át. Ez a tipológia legrészletesebben a Cumania1978. évi számában jelent meg. A kazakok Iszamgulov új kazahsztáni összefoglalóból (1982) tudomást szerezhetünk arról, hogy a mai kazakok és magyarok embertani szempontból közel állnak egymáshoz. Iszmagulov szerint a kazakokra a turanid típus a jellemző. A bemutatott 30 személy túlnyomó többsége valóban a turanid típusba sorolható, viszont e típuson kívül a nálunk gyakoriság szempontjából a második helyen álló pamíri, valamint a magyarok között lényegesen ritkábban előforduló mongoloidok is említésre méltó számban észlelhetők, míg a keleti mediterrán és az előázsiai típusnak csak egyes jellegei figyelhetők meg a bemutatott egyének egy kis részénél. Igen lényeges, hogy a mongolidokra és a mongoloidok (mon- golszerűek) egy részére jellemző, erősen előreálló arccsont (járomcsont) férfiaknál 16,3%-ban, nőknél 26,8%-ban fordul elő. Üzbégek Üzbégek fényképeit Osányin közép-ázsiai összefoglalójában (/. k. 1957,1. k. 1958, III. k. 1959) láthatjuk. Ezek szerint az üzbégeknél a mongoloid típus és a turanid típusnak erősen mongoloid jellegű változata alig észlelhető, viszont a pamíri típus, valamint a turanid és a pamíri típus átmeneti formáinak jelentős emelkedése figyelhető meg a kazakokhoz képest. A turanid és a pamíri típus átmeneti formáit — melyek hazánkban is gyakoriak — Nadzsimov (1958) kissé nagyobb számban mutatta be, mint Osányin. Az 1968. évi Field kiadványban Miklasevszkaja által közölt képeken látható kipcsak és turki törzsbeli üzbégek közel állnak a magyarságra elsősorban jellemző formákhoz, a turanid típus alföldi változatához, valamint a turano-pamíri és pamíro-turanid átmeneti formákhoz. Osányin üzbég képeitől eltérően a markáns pamíri típus is csak olyan mértékben jellemző az üzbégek fent említett két törzsére, mint a mai magyarokra. Iszamgulov táblázatai szerint az erősen előreálló arccsont üzbég férfiaknál 4,9%- ban, üzbég nőknél 18,3%-ban, azaz a kazakok átlagához képest ritkábban észlelhető. Kirgizek Az Osányin-féle közép-ázsiai összefoglalóban (1957, 1958, 1959), valamint az 1968' évi Field kiadványban Miklasevszkaja anyagából megjelent képek alapján megállapítható, hogy a közép-ázsiai népek közül a kirgizekre jellemző a legnagyobb mértékben 88
