Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Bereczki Gábor: Mivel gyarapította nyelvünket a török hatás?
BERECZKI GÁBOR MIVEL GYARAPÍTOTTA NYELVÜNKET A TÖRÖK HATÁS? Az időszámításunk szerinti I. évezred második felében óriási szerepe volt az ősmagyarság fejlődésében a törökségnek, ezen belül is a török népek ún. bolgár-török ágának. Elég ha futó pillantást vetünk a magyarba került jövevényszavakra, hogy meggyőződjünk róla, milyen anyagi és szellemi gazdagodást jelentett eleink számára a bolgártörök kapcsolat. 1. Földművelés: eke, sarló, tarló, szérű, búza, árpa, borsó, dara, őröl; 2. Állattenyésztés: bika, ökör, tinó, ünő, borjú, ürü, kos, toklyó, kecske, disznó, ártány, teve, tyúk, író, sajt, túró; 3. Kertészkedés: gyümölcs, alma, (?) körte, som, dió, szőlő, bor, seprő, szűr; 4. Szövés-fonás: kender, tiló, csepű, orsó; 5. Mesterségek: ács, szűcs, szatócs; 6. Társadalmi élet: törvény, tanú, bélyeg, tolmács, bér, kölcsön, tor, gyász, gyón, gyarló. Még az ún. alapszókincshez tartozó testrésznevek között is szép számmal akadnak kölcsönzések, pl. kar, gyomor, szakáll, szírt, boka, térd, pedig az általános nyelvészet tanúsága szerint ezen a területen ritka a szóátvétel. Ez a rövid áttekintés is — amely a felsorolható példáknak csak kis hányadát tartalmazza — meggyőz bennünket arról, hogy milyen mélyreható átalakulást hozott a magyarság életében a török kapcsolat. És nem is a török elemek száma a lényeges, hanem a magyar nép társadalmi, gazdasági struktúrájában okozott változás, mint az Ligeti Lajos a magyar nyelv török kapcsolatairól írott nagy cikkében (I. Magyar nyelv 72:12) hangsúlyozza. O mintegy kétszázra teszi török jövevényszavainknak ezt a rétegét, de feltételezi, hogy ez a szám eredetileg lényegesen nagyobb volt, hiszen a jóval későbbi oszmán-török szavainkból is nagyon sok kiveszett a magyar nyelvből a török kiverése után. A magyar nyelv török jövevényszavainak vizsgálata több mint száz éves múltra tekint vissza, s ha akadnak is tisztázandó problémák, nagy vonalakban megoldottnak tekinthető a kérdés, s a továbbiakban nem is akarok ezzel foglalkozni. Két nyelv egymásra hatása, különösen ha e mögött jelentős népkeveredés, s ennek eredményeként keletkező széles körű kétnyelvűség áll, nem merül ki jövevényszavak átvételében. A kölcsönzésnek van más fajtája is, mégpedig az ún. tükörszavak, tükörkifejezések átvétele. Hadd említsek erre a jelenségre egy-egy példát Kiss Lajos: Szláv tükörszók és tükörjelentések a magyarban (Nyelvtudományi értekezések 92. Bp., 1976.) című könyvéből, harmadikul pedig Ligeti Lajos idézett cikkéből: 1. A magyar világ szó finnugor eredetű, de csak fény jelentése eredeti, második, mindenség jelentése már a szláv nyelvek hatása alatt fejlődött ki, ahol a szvet ,fény’ szónak általános a mindenség jelentése; 2. A kedd két számnevünk származéka, eredeti jelentése: második. A szláv nyelvek kedd szava mindenütt a második sorszámnévvel kapcsolatos; 3. A magyar színt vall a német Farbe bekennen német kifejezés fordítása. A magyar nyelv török eredetű tükörfordításainak kutatása a kezdet kezdetén tart. Ligeti Lajos idézett cikkében felsorol egy-kettőt, mégpedig a házas (tör. évii: ev ,ház’; -li melléknévképző) szót, mely már a régebbi szakirodalomban is szerepelt, továbbá az eredetileg templom jelentésű egyház at, amelynek első tagja az ómagyar id ~ így 73
