Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Szabó János Győző: A Duna-Tisza köze és a magyar honfoglalás
6. KÉP: A FELSŐ-TISZAVIDÉK KÖZÖLT TARSOLY- LEMEZEINEK, VARKOCSDÍSZEINEK LELŐHELYTÉRKÉPE SZABÓ ]. GY. MUNKÁJA (1980) UTÁN A régészeti topográfiai munka fontosságát és jogosságát nem ok nélkül hangsúlyozzuk. Egy a Duna—Tisza közére vonatkozó avarkori példával is élünk. Az 1970-es évekre látványosan realizálódott H. Tóth Elvira sok éves áldozatos gyűjtőmunkája: korai avar fejedelmi sírleleteket mentett meg. A kecskeméti és a szegedi múzeum kiállításain bemutatott kunbábonyi és más lelőhelyek aranytárgyai, s a korábbról ismertek (elsősorban a bócsai fejedelmi aranyleletek)77 együttes vizsgálata ma már nem teheti vitássá, hogy a kagáni székhely az avarkor első szakaszában a Duna—Tisza közén, annak is a középtáján volt. Történeti források elemzése csak a késői avar kagáni székhely Duna—Tisza közi létére enged következtetni,78 a korai szakaszra a kútfők bizonytalanságban hagynak. De most már kétségtelen, hogy az egész avar politikai hatalmi korszakban a székhely a Duna és a Tisza között volt. Az avar korszak népeinek életformája, kultúrája a honfoglaló magyarokéhoz igen közel állt. Ami az etnikai változatosságot, de a viselet, fegyverzet egyneműségét illeti, ugyancsak eléggé szoros párhuzam vonható. De szakmai körökben az is köztudott, hogy a honfoglaló magyarsághoz hasonló vonást mutatnak az avarság (elsősorban a kései avarság) települési határai (pl. a bükkerdő határra gondolok),79 és stratégiai határai is (pl. az Enns folyó). Sőt, az általános stratégiai helyzet is, főleg kezdetben a honfoglalás korára emlékeztet. Keletről az avarság számára a VI.—VII. században a türkök fenyegető hatalma olyan tényező, amellyel számolniuk kellett. Bár kétségtelenül távolibb volt, mint a magyarság számára a besenyő veszedelem; s Bizánc szerepe a bolgárok balkáni honfoglalásával, beékelődésével közvetettebb lett. De a nyugati népek, a germánság hatalma (eltekintve Samo 526—565 közötti államától) az avaroknak éppen annyira veszélytelennek tűnt, mint a pozsonyi csata (907) után a magyarság számára. Itália langobárdjai éppen úgy elfogadták a kényszerű avar szövetséget, mint 48
