Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Szabó János Győző: A Duna-Tisza köze és a magyar honfoglalás

lyek eddig csupán férfiak sírjaiban fordultak elő. Számuk két tucatnyi, de mindössze 15 poncolt mintázatú igényesebb példányt ismerünk.

Dienes István ezekről legutóbb (1978), összhangban a történeti elképzelésekkel, egy lebilincselő gondolatmenet végén így írt: „Mind történetileg, mind régészetileg az tűnik valószínűbbnek, hogy az ékes lemezzel borított tarsoly a fejedelmi háztól való közvetlen függés kitüntető jelvénye volt; ilyen tarsolyokat az Árpád-ház fegyverbarátai, kísérő katonáinak rangos vezetői, udvartartásuk tisztségviselői hordhattak.”32

Olyan tarsolylemez, amely ékkő díszes volt, eddig kevés jutott felszínre ill. gyűjteményekbe. Csupán ezeknek ornamentikája volt központos elrendezésű: négy irányba ágazó palmetta képezi az alapmotívumot. A Dunavecse-fehéregyházi tarsolylemez közepét díszítette egy kerek ékkő. Túrkeve-Ecsegpusztán 5 kör alakú ékkő díszlett a lemezen: a közepén és a négy sarokban. Budapest-Farkasréten — Dienes István meggyőző rekonstrukciója alapján — olyan tarsoly került felszínre, amelynek fedelét 6 helyen díszítette palmettás ezüst lemez egy-egy kerek ékkővel. Öt ékkő elrendezése a túrkeveivel azonos, a hatodik ékkő a tarsolyvédő tetején középen díszlett. A Szol- nok-strázsahalmi lemezen a túrkeveivel azonos elrendezésben 5 dudor az ékkövek jelképes megjelenítéseként mutatkozik. Végül a közelmúltban Kiskunfélegyházán napvilágra került példányon egy alulról felépített dús levelű fát láthatunk, amelynek elágazási csomópontjai a szolnoki és a túrkevei lemez ékköves (pseudo-ékköves) elosztását tükrözik. A minta központos szerkezete még ebben a felépítésben is nyomon követhető. — Külön említést érdemel, hogy a Dunavecse-fehéregyházi példányon a négyágú palmetta rombusz alakú keretben, kiemelt belső mezőnyben látható. Budapest-Farkasréten ez a rombusz alakú belső mezőny különálló központi lemezként jelentkezik. (2. kép.)

A Kárpát-medencében a fentieken kívül a többi poncolt díszű tarsolylemezen hálómintával vagy nélküle kombinált egyetlen növényi ágat (fát) vagy végtelenül ismétlődő, a textilmintákra emlékeztető levélcsokrok sorát láthatjuk. Valóságos vagy jelképes ékkő nyomait nem viselik. Nagy többségük (8) a Felső-Tisza vidékén került elő; kettő a Kisalföldön (a Duna bal és jobb parti síkvidékén).33

Az ország közepén tehát a központos elrendezésű, négy irányban ágazó, palmettás ornamentikával díszített tarsolylemezek fordultak elő, amelyekre az ékköves díszítés (vagy annak jelképes érzékeltetése, reminiscenciája) is jellemző.

Mivel egyelőre kevés példány alapján állapíthatjuk meg ezt a földrajzi elkülönülést, vigyáznunk kell, nehogy érzéki csalódás, elhamarkodott következtetés hibájába essünk. Ezért az adatokat okvetlenül növelnünk kell. Ehhez a vizsgálódásunkhoz szinte ajánlkoznak a tarsolylemezekkel technikai kivitelben és példányszámban is rokon viseleti díszítmények, a poncolt-vésett díszű lemezes korongok, amelyeket az újabb szakirodalom hajfonatdíszként tart nyilván. Átmérőjük a tarsolylemezek keskenyebb végének szélességével csaknem azonosak. Hogy a nők nem mindennapi ékszerféleségéről van szó, nemcsak az mutatja, hogy ahol korongokat viseltek, ott mindig egyéb ékszer is napvilágra került. Eddig ismert kis számuk is arra vall, hogy a nők bizonyos előkelő rétegének rangjelző ékszere volt. Ezt erősíti meg bennünk annak ismerete is, hogy a 26 poncolt-vésett-karcolt díszes eddig ismert korongos sír közül kettő férfisír volt, s mindkettő rangos temetkezés.

Nézzük meg ezután, hogy mely lemezes korongon poncoltak, véstek ki négy irányban ágazó palmettát, indát. Néhány darabon a minta szkematikusabb stílusban jelentkezik (térképünkön keresztes kör a jelzésük). Ahol csupán rozetta és spirálisok ágai töltik ki a felületet, a négyágú palmetta reminiscenciáiként szerepeltettük e példányokat (üres karikákkal jelöltük). Megfigyelhetjük, hogy a korongok lelőhelyei, nagyobb példányszámuknál fogva is, a központos díszítésű tarsolylemezek földrajzi hely41