Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Györffy György: A kabar kérdés
uralom alatt is éltek Kazárország népei között, sőt a szabir népnévből eredő szuvar névvel nevezték a bolgároknak egy Volga-melléki csoportját is. Az ogur-bolgár törzsek V. század közepi nyugatra menekülésük után a Kaukázus feletti térségben részben „hun” vagy „bolgár”, részben az ogur-nak nevezett törzseik csoportusulása szerint onogur, uturgur, kutrigur,szaragur néven szerepelnek. Ezek közül az onogurok történeti szerepe volt a legjelentősebb; a VII. század derekán a Maeotis és a Kubán folyó környékén Kovrat nevű fejedelmük alatt birodalmat hoztak létre, de Kovrat halála után fiai szétköltöztek, s az ott maradt fiú, Baján a kazárok adófizetője lett. Régebben feltették, hogy ekkor vándoroltak a volgai bolgárok a Volga és Káma összefolyásának vidékére, de ma a régészek felköltözésüket későbbre datálják. A volgai bolgárok nagyobb törzsi csoportjait (botár vagy bular, barszula, szuvar és eszkil) eléggé ismerjük, de a Kazárországban élő bolgár törzsek neve csak részben ismert, holott ezek az ország népességének nem csekély számát tehették ki. Erre mutat Don-parti városuk, Sarkét neve, melynek szókezdő s-hangja bolgár-török hangjelenség. A türkben és a köztörök nyelvekben, amilyen a kipcsak típusú besenyő és az úz típusú oguz volt, ezt sz-hang képviselte. Ez arra mutat, hogy Kazárország nyugati, Don-parti részén, Sarkéi körül bolgár-török nyelvű népesség lakott, ugyanakkor a keleti oldalon, a Volga torkolatánál fekvő főváros, Szárigsin neve azt bizonyítja, hogy itt a nevet adó törökség türk ill. köztörök nyelven beszélt. Mindamellett vannak bolgár törzsnevek, amelyek mind Volgai Bolgárországban, mind Kazárország területén kimutathatók, ilyen a barszil és szovar. Kazária fővárosa, Etil soknemzetiségű és vallású város lévén számos etnikum lakhatott benne; kulturális kapcsolatai alapján bizonyosan lakták görögök, szlávok és zsidók. A kazár hadsereg is befogadott idegen katonaelemet ill. zsoldosokat. Varég-rúsz harcosok már 643-ban részt vettek a kazároknak az arabok elleni hadjárataiban, a X. századi Maszúdi szerint pedig a főváros egyik oldalán rúszok és szlávok laktak. A Hudúd al-Álam című X. századi zavaros kompiláció szerint kazár besenyők is laktak a Kazárhegyek (Kaukázus) és az alánok mellett; ha ez valóságot tükröz, olyan határvédő besenyő telepekről lehet szó a Kaukázus oldalán, mint amilyen az Árpád-kori Magyar- ország és a Kijevi Oroszország határvidékén található. Mivel a besenyők Kazárország egyik fő ellenségei voltak, nem valószínű, hogy az általuk veszélyeztetett volgai vagy a doni partszakaszra telepítették őket, s bárhol az országban összefüggő néptömböt alkottak volna. A fentiek után tekintsük át, hogy milyen kazárországi népelemek jelentkeznek magyarországi forrásokban, mint amelyek a kabarok közt számításba vehetők. A magyar hagyomány tud khorezmi csatlakozókról, s ezek utódai írott forrásokban és helynevekben is szerepelnek. 1111-ben káliznak nevezték a királyi jövedelmek kezelőit (institores regit fisci, quos hungarice Catiz vocant). Határvédő kálizokról emlékezik mega bizánci Kinnamos 1150-ben leírt események kapcsán. E Szerém megyében lakó mohamedán khaliszioi népelamet Komnenos Mánuel császár 1165-ben áttelepítette bizánci területre. Egy határvédelmi feladatot ellátó Kadarkaluz nemzetség az eredetileg Zala megyéhez tartozó zagorjai (varasdi) végeken lakott. Az 1153-ban Magyarországon járt Abu Hamid al-Andalúzi leírta, hogy itt ezerszámra élnek khwá- rezmiek utódai, akik a királyt szolgálják, nyilvánosan keresztények és titkolják az iszlám vallását. Emléküket az országszerte előforduló Káliz ~ Káloz(d) ~ Kalász ~ Koroncó helynevek őrzik. A székely lófő ágak nevei között is szerepel Koromza, mely a kálizok steppel (török) Kuromsza megnevezéséből vezethető le. Ez a székelyek eredetére csak annyiban lehet jellemző, hogy török nyelven adtak nevet a föléjük helyezett káliz csoportnak. A 23
