Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Hideg Antal: Udmurt népköltések (műfordítások)
zordra fordult ma az idő add kedves subád mert didergek hét csillagunk farka fordul add kedves kezed most bemegyek * bimbóm te rózsám te cukrom te mézem te ha elhagysz se hagylak én szeretőm vagy nékem te hegyoldalban tölgyfa zöldell kivágod-e kedves társam szám énekel sír a szemem visszatérsz-e kedves társam * dalra dalunk dúdolgatjuk ha kicsinyke megcsókoljuk ha kevéske rálelkeljük ha nagyocska megöleljük EGYEDÜL GUBBASZTOK egyedül gubbasztok a parton hajnaltájt siralmast dalolva nézem a víz fodrát nézve a víz fodrát testem-lelkem szenved sorsomra gondolva könnyem is folydogál ágrólszakadt sorsom senki sem ismeri siránkozó dalom senki sem hallgatja feküszik anyácskám réges-rég sírkertben apátlan-anyátlan kisdeddé árvultam vörösök oldalán apácskám esett el apátlan-anyátlan kisdeddé árvultam fel-feltarisznyázok emberek közt járok aj nehéz de nehéz emberek közt élni LESZÁLLT A NAP IGEN MESSZE leszállt a nap igen messze pirkadatig nem is jő föl elmegyek én idegenbe kifutok a jó időmből sövény hosszát bevetettem vadcsalán már föl is verte szürke papírt elkezdettem levelemet írni kezdtem írni kezdtem levelem már ezüst toliam beletörött ezüst toliam beletört már írott szavam bevégződött
