Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Buda Ferenc: Ural Batir (baskír népi eposz - részlet, a fordító jegyzetével)

URAL BATIR

BASKÍR NÉPI EPOSZ

(Részlet)

Mielőtt a baskírok nagy nemzeti eposzának, az Ural Batir címet viselő hősi éneknek első néhány száz sorát közreadnám, hadd szóljak magáról a népről.

A baskír (saját nyelvén: basqort) nép az Orosz Síkság keleti részét,azUral előhegyeit, a Déli-Urait s az Uralon túli területet magában foglaló Baskír Autonóm Szocialista Köztársaság törzsökös lakossága. Szép számmal élnek még baskírok az Orosz Föderáció szomszédos területein, valamint a Tatár ASzSzK-ban is. Lélekszámúk — az 1970-es népszámlálás adatai szerint — 1 millió 240 ezer. A róluk szóló első híradásokat 10. századi arab szerzők (Ibn Falladi, Abu Zaid al-Balhi) műveiben olvashatjuk. Később, már a 13. században nyugat-európai utazók (Plano Carpini, Wilhelm Rubruk) is megfordulnak a baskírok földjén. Orosz források — Nesztor évkönyvén kívül — a 18. századtól kezdve foglalkoznak velük. E korai művek sorából kiemelkedik értékes információival P. Sz. Paliasz munkája: Utazás az Orosz állam különböző tartományaiban I. SzPb., 1783. (oroszul). A további felsorolást mellőzve meg kell még említenem Sz. I. Rugyenko alapos, átfogó monográfiáját (Baskiri. M.—L. 1955.), annál is inkább, mivel szerény ismereteim javarészét magam is e könyvből merítettem. A nyelvükre vonatkozó első történeti adatok a 11. században élt nagy nyelvtudós, Mahmud al-Kasgari nevéhez fűződnek, aki azt az oguzok és kipcsakok nyelvével rokonítja. Ez a megállapítás egybehangzik a mai nyelvészek véleményével, akik a baskír nyelvet a török nyelvcsalád kipcsak csoportjába sorolják. A baskírok ősei — mint minden török nép — Ázsia belsejéből származnak. Hogy mikor jelentek meg Európa keleti peremén, az pontosan nem ismeretes, korabeli történeti források alapján bizonyosra vehető, hogy a 7—8. században már jelenlegi hazájukban éltek. Baskíria területén egyébként már a felső paleolit kor óta folyamatosan létezik emberi élet — e folyamatosság annak is köszönhető, hogy a legutóbbi jégkorszak idején az eljegesedés ezt a földrajzi zónát a hegyek kivételével megkímélte —, s tekintve, hogy népek és kultúrák a történelem folyamán csak a legritkább esetekben tűntek el nyomtalanul, nyilvánvalónak látszik, hogy a baskírok etnogenezisében, mai arculatuk kialakulásában szerepet játszottak mindazok a népek, amelyeket egykor itt találtak, mind pedig azok, amelyekkel történetük során szorosabb kapcsolatba kerültek (tisszagéták, szkíták, szauromaták, alánok, volgai bolgárok, kirgizek, kunok, kazakok, kitajok, nogajok, szártok, türkmé- nek, kalmükök, miserek, tatárok, marik, udmurtok stb.). Mindez ott tükröződik a baskírok embertani vonásaiban, életformájában, szokásaiban, nemzetségneveiben. Alapvetően azonban e külső hatásokra sem változtak meg: idegen s rokonnyelvű népek több-kevesebb részét magukba olvasztván, baskírok maradtak. (Itt talán nem érdektelen megjegyeznünk, hogy a honfoglaló magyarok törzsnevei közül háromnak is fennmaradt — nemzetségnévként — a baskír megfelelője. Ezek: Gyarmat, Kér, Jenő. A kiskunsági Tázlár őrizte kun nemzetségnév pedig minden változás nélkül megvan náluk. Módszeres kutatással bizonyára még több közös adat is kimutatható lenne).

A baskír folklór első gyűjtői és tanulmányozói múltszázadbeli orosz tudósok, hely- történészek voltak. Ugyanakkor jelentős gyűjtőmunkát végeztek a baskír kutatók — írók, népművelők — is. Az Ural Batirt 1910-ben jegyezte le az orenburgi kormányzóság területén a jeles baskír énekmondó és folklórgyűjtő, Muhammetsa Burangulov.

3