Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Buda Ferenc: Ázsia felett (vers)
BUDA FERENC ÁZSIA FELETT ragyog az ég. Tízezer méter magasan száll, száll velem a gép, szélnél is gyorsabban suhan. Földanyánk teste a felhők alatt, félvakon tapogatom. Csontokkal bevetett mezők nyújtóznak hallgatagon. Idő ködéből, porából, szüntelen fújó szelek világnagy sátorából kócos poroszka lovakon őseim özönlenek. Koponyám, bordáim belső falán árnyékuk imbolyog, ám a terek elnyelik tekintetemet. Forog a Föld, forog. Homályló horizont a világot bezárja, körbeszegi. Hol vonult az a had, hol nyargalt az a ló? Múltam s jövőm miatt hang nélkül kinek kiáltok? Magamat hol fogom elveszteni? Hallgat, fénylik a tó, a kék Arai, fölnéz rám öbleivel, partjaival. Sárga síkon a félig kiszáradt folyómeder kígyózva tekereg. Fönn, messzi északon már hó fehérük. Tízezer méter magasan Földanyánk fölsebzett titkai felett sziszeg, suhog a szél. Száll a gép sebesen, ragyog a világos ég, a fémszárny riadtan remeg.
