Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - KRÓNIKA - Füzi László: Pintér Lajos József Attila-díjára

PINTÉR LATOS JÓZSEF ATTILA-DÍJÁRA J Aligha került még ebbe a lapba a szerkesztőtárs szeme elől elrejtett írás. S ha most mégis így történt, azt az ünnepi alkalom magyarázza: Pintér Lajos költő, a Forrás szerkesz­tőségének munkatársa József Attila-díjban részesült. Nevéhez három verseskötet kapcsolódik: a Fehéringes folyók című 1975-ben, az Európai diákdai 1981-ben jelent meg, gyermekverseit pedig a Zsiványok arca című kötetben adta közre. S ha ezek elemzésére nem is térhetünk ki — megtették azt a köteteket ismertető­értékelő írások — arra azonban utalnunk kell, hogy a mostani elismerés éppen tíz évvel kö­vette verseinek első megjelenését. A Tiszatáj 1972. novemberi számában közölte először verseit Ilia Mihály, a lap akkori főszerkesztője. Ebben a számban köszöntötték az akkor hetvenéves Illyés Gyulát, s akkor jelent meg Szilágyi Domokos szép verse, a Lilla Vitézre emlékezik című is... Emlékezetes, „irodalomba emelő” pillanat volt ez Pintér Lajos számára: diákként került azok közé, akiknek művét már akkor is példaadónak tudta . . . S ha az eltelt években túl is jutott a diákéleten, a maga mögött tudott életszakasz jelzője- ként joggal használhatjuk a diák kifejezést. A költői készülődés évei ugyanis természetszerűen ennek a pályaszakasznak a részét ké­pezik. Irodalmunk a hetvenes évek elején-közepén jutott el oda, hogy a különböző irányza­tok képviselői egymás mellett — s nem egymás ellen kijátszva — tevékenykedhettek. Az akkor induló költőnemzedék tagjai a különféle írói— költői törekvések tudatos figyelőjévé váltak. Aligha volt még nemzedék, amelyik annyira irodalomban— kultúrában gondolkodott volna, mint az övéké. Pintér Lajos első kötetét — akárcsak nemzedéktársaiét — Kormos István szerkesztette. Kormos költői látásmódja s az általa képviselt szellemiség kihatott az induló költők gondolkodására. De legalább ennyire fontos az is, hogy Kormos István már az első kötetek megjelenésekor rámutatott arra a szerepre, amelyet ez a nemzedék „költé­szetünk szellemi családfáján" önmaga helyét megtalálva — tegyük hozzá — azóta is be­tölt. Választott jelzőnk azonban nemcsak a szellemi tájékozódásra utal, hanem Pintér Lajos költészetének természetére is. Első kötetének versei a vágáns-költészet s a magyar szegény­legény-költészet motívumait idézték. Második verseskönyvének címében is ott áll a diákdal kifejezés, jelezve a vers sajátos, valóság feletti lebegését. S éppen ez a lebegés teheti szabad­dá a verset: emlékképeket, hangulatokat idézhet, a valóság elemeit a képzeletvilág törvé­nyei szerint formálhatja, alakíthatja — s értelmezheti is a gondolatiság jegyében. Szemlé­letmódja a fiatalság hitéből táplálkozik, igazolását pedig a szép — Pintér Lajos által is idé­zett — Németh László-i tételben találja meg: „Az ifjúságnak joga, hogy az életet igényei és eszméi szerint újrafogalmazza ...”. Ez a szemléletmód egyaránt érvényesül versben és esszében. Az esszé a vers közeli roko­na nála. Számos írásában a versek motívumai értelmeződnek, s ahogy verseiben a különbö­ző költészeti törekvések együttes hatása érződik, úgy foglalkoztatja az esszében a külön­böző kultúra-felfogások egyeztethetőségének kérdése.Ma is érződik a közelmúlt nagy alko­tóinak egyes iskolák általi kisajátítása vagy hamis címkékkel való skatulyázása, egyszóval a mai napig léteznek társadalmi—szellemi életünk „csapdái" — nos, Pintér Lajos kultúra- felfogása éppen ezeknek a csapdáknak az eltüntetésére irányul. A csapdák közül csak egyet említünk itt: a vidéki létnek a provincializmussal való azono­sítását. Pintér Lajos verseiben, tanulmányaiban is vállalta „provinciáját” — mint hátteret és lehetőséget jelentő tartományt. Ezért is jóleső érzés tudni: A József Attila-díjat a Forrás­könyvek sorozatában Kecskeméten megjelent verseskötete után kapta. Bartók-írásában igy fogalmazott: „ .. .egymástól távoleső pontjainál kell átfogni a világot, a terhet, ha valami­képp föl akarjuk emelni.” Amikor köszöntjük, ennek a szellemi programnak a megvalósí­tásához is erőt kívánunk. FŰZI LÁSZLÓ Í t 96

Next

/
Thumbnails
Contents