Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - KRÓNIKA - Käfer István: Hungarikumok a szlovák középfokú oktatásban

turális intézmények, amelyek meggyorsíthatták volna a nemzeti élet szervezését, idegen uralkodóosztályok kezében voltak, és nem volt lehetőség a saját nyelvi és irodalmi hagyományokra való támaszkodásra. A nemesség lemondott szlovák nemzetiségéről, hogy biztosítsa gazdasági kiváltságait. Az egyetlen támasz a nemzeti öntudat formálódása során a nép és a népből származó értelmiség volt. Ebben a helyzetben a szlovák nemzeti mozgalom népi és demokratikus jelleget kapott.”17 Vagy tovább ugyanerről a korról: „Amikor a magyar nemességnek sikerült kivívnia a bécsi kormánynál a magyar nyelv elismerését hivatalos nyelvvé, fokozódó nemzetiségi elnyomással kellett szembeszegülni.”18

A kiegyezést követő irodalmi korszak, a realizmus bevezetője így szól: ,,Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után a magyar burzsoázia vette át Magyarországon mind a politikai, mind a gazdasági hatalmat. Uralmát a többnemzetiségű Magyarország egynyelvű és egynemzeti ségű állammá változtatására használta. A Szlovákiába az államapparátus támogatásával behatoló magyar tőke a magyarosító politikával együtt elmélyítette a szlovák nép kizsákmányolását, aminek további elszegényedés és kivándorlás lett a következménye.”19Jellemző erre a védekező hangvételre Jozef SKULTÉTY bemutatása: „Munkái többségének védekezővitatkozó jellege volt, amely a szlovák élet belső hazai fejlődési problémáira irányult... némelykor a más nemzetiségű, elsősorban a magyar tudományos körök hibás nézeteire is. ”2°

Ha lesz egyszer szlovakohungarológia vagy hungaroszlovakológia, nehéz feladatául szolgál majd az uhorsky — macfarsky = magyarországi, magyar terminus technicus magyar változatának megalkotása. Az e téren eddig határozott szlovák írás is bizonytalankodni kezd már,így a tankönyvekben is. A Nagymorva Birodalmat Uhri, azaz magyarországiak döntik meg, a XV. századdal kapcsolatban Szlovákia és a cseh országrészek kapcsolatáról van szó, szlovák diákokról a prágai egyetemen és cseh írnokokról szlovák földesurak szolgálatában. Ugyanitt uhorskí azaz magyarországi diákokról is szó esik, meg uhorskí nemesekről. A továbbiakban szlovák gótikát, szlovák nemzeti érzésébredést, a magyarországi, tehát uhorské nemesség rendi felkeléseit, uhorsky, azaz magyarországi feudalizmust, a Bach-korszakban magyar uralkodó köröket említenek, a kiegyezést, osztrákmagyarnak nevezik,utána pedig magyar tőkéről,magyar uralkodóosztályról szólnak,VAJANSKY azonban a rakúsko-uhorská, azaz osztrák-„magyarországi” hadsereg katonája volt. Hasonló kettősség tapasztalható KRMAN Dániellel kapcsolatban is, aki Munkácson keresztül folytatja útját édes hazájába, mintha ez a város nem Uhorsko, azaz a haza része lett volna.21

2.5. Összeállíthatunk egy helységnévtárat a mai Magyarország területének szlovák irodalmi emlékhelyeiről, amelyek helyet kaptak a tankönyvekben, hol uhorsky, hol madarsky jelleggel. A hazai egyetemek: Pätikostolie, Budin, Bratislava (!) (Pécs, Buda, Pozsony); egy szlovák tudós társaságnak Jáger és Ostrihom (Eger, Esztergom) városában is voltak fiójai, a szabadságharc idején Budapest (!) is a Monarchia egyik fő központja volt, a szlovák forradalmároké Pest is,és még inkább az „új szlovák iskola” működésének (Pestbunidkse Vedomosti); PALÁRIK iskolajárásának Kec- kemét és Ostrihom is színhelye volt, Mi§kovec (Miskolc) KUBÁNIt és HVIEZDOSLAVot iskolázta, és sorolhatjuk tovább: Vacov (Vác), Gerendás, Sámson háza, Segedín (Szeged), Sopron. Bozena NÉMCOVÁ cseh írónőnek „v Baiázskych Darmotách” (Balassagyarmaton) tartózkodtában vált lehetővé Szlovákia és a szlovák írók megismerése.22

3. Összehasonlításul megjegyezzük, hogy a ma használatos magyarországi magyar irodalom-tankönyvekben és szöveggyűjteményekben a szlovák irodalomról alig néhány sornyi említés történik BOJTÁR Endre fogalmazásában A kelet-európai romantika c. fejezetben: „Egész sor világirodalmi rangú író-költő születik ekkor ... a szlovák Jankó Král’... a legtöbb helyen nem nyelvújításról, hanem az irodalmi nyelv megteremtéséről beszélhetünk (román . . . szlovák stb.)

. .. A nyelvújítás előtti írók tragédiáját a Pesten működő, csehül író szlovák pap-költő Ján Kollár sorai fejezik ki a legtömörebben:

Verseink: a pusztába kiáltó próféta hangja,

Játszunk egy zongorán, melynek tán húrjai sincsenek még.

(A dicsőség leánya) 1824”23

Ugyanebben a tankönyvben a szlovák művelődésben is számontartott HELL Miksáról, BÉL Mátyásról, CZVITTINGER Dávidról azt olvassuk, hogy „még mindig latinul írtak”,a szlovák tankönyvben a szlovák barokk művészeként szereplő Georg Raphael DONNER Szent Márton-szobráról a pozsonyi Dómban pedig azt, hogy „a lovas magyar ruházata a szent pannóniai eredetére utal, és magyar szent voltát sugallja.”21 PETŐFIvel kapcsolatban van még némi szlovák vonatkozás: „Anyja, Hrúz Mária szlovák anyanyelvű volt... Valószínűnek látszik, hogy Petőfi az akkor még szlovákok lakta Kiskőrös helyett a színtiszta magyar Kiskunfélegyházát tudatosan vallotta születése helyéül.7726

Van hát tennivalója kölcsönösen a magyarországi és a szlovákiai középiskolai irodalomtanításnak94