Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Nyugdíjasok - falun
SIKLÓS LÁSZLÓ NYUGDÍJASOK - FALUN Megbízást kaptam lakóhelyem községi tanácsától, hogy keressem fel egy utca nyugdíjasait, beszélgessek el velük és töltsem ki az erre a célra készült kérdőíveket. Az akció hasznáról ugyan nem győztek meg, s azzal is számoltam, néhányan fölösleges zaklatásnak veszik, mások viszont,,készpénznek”, s olyan is akad, aki annak örül, hogy bekopogtat hozzájuk valaki és érdeklődik a gondjaik-bajaik felől. A község lakossága háromezeregyszáz, összesen 408 nyugdíjas él benne. Körzetemben 24 lakóház van, harminc család lakja, és tizenegy családban 15 a nyugdíjas. Ebből kettő házaspár, kettőből csak a férj, illetve a feleség nyugdíjas. Hat nő és egy férfi özvegy. A hat nő közül kettő családos (aktív dolgozó) fiával él; kettő felnőtt, leszázalékolt fiával; egy az agglegény fiaival, egy pedig családos lányával. Az özvegy férfi hivatalosan egyedül él, valójában élettársi kapcsolatokban, de nem a faluban, hanem a közeli nagyvárosban. Vedlett ház, vedlett élet Emeletes ház négy erkéllyel, két manzárddal, két fiatal házaspár lakja. A fiúk testvérek, apjuk építette nekik a házat. Jó papa, mire az egyik kijött a börtönből (közlekedési vétségért), mire a másik állandó munkahelyet vállalt, addigra felépült nekik a ház. Februári hideg. A függönynélküli ablakok mögött fényárban úszik a ház. Az egyik, emeleti erkély mögött ingujjra vetkőzve ping-pongoznak. Az a ping-pong terem. Mellettük lakik a nyugdíjas néni, akihez igyekszem. Öreg, tornác nélküli, vedlett falú parasztház. A külső faajtó egyik zsanérja letörött, falhoz támasztva áll a széteső alkotmány. A szoba oldalablakának szakadt csipkefüggönyén beláttam az imént, fény szűrődik ki rajta. De a bejárati ajtó mögött a konyha sötét. Kopogtatok, s anélkül, hogy világosság gyúlna, motozást hallok, nyílik nyikorogva az ajtó. Rések, hosszú nyílások a rég festett félüveges ajtón. Nagy darab férfi nyitja. Köszönök, ő is köszön. Anyukája itthon van? — kérdem. Menjen beljebb, mondja készségesen, de továbbra is a sötétben. Botladozom, talán épp egy bilibe rúgtam, olyan a hangja, a bűze, végre az ajtóhoz topogok. Ő magabiztosan követ. Könnyű neki: vak- A szobában középütt kis asztalnál ül anyja és egy halom lottószelvényt szortíroz. „Kidobom mán azokat, amékek nem kerültek be a sorsolásba” mondja s befejezi a válogatást, be nem váltott reménnyel lökve félre az undok papírokatNem mondják, hogy vegyem le a télikabátomat, de nem is vetem. Ebben a szobában nem lehetne ingujjban pingpongozni. Először is azért, mert hideg van. Másodszor azért, mert kicsi a hely. Harmadszor, az itt lakók nem látnák a labda röptét. A szoba nem kicsi, csak zsúfolt. Két ágy, egyik magasra vetve, a takarón csipke, annak a közepében rózsaszínruhás tüllbaba ül. Heverőféle az ablak alatt, kopott, nyűtt díszpárnával. Egy sarokban háromajtós szekrény, oldalába vert szögön fekete férfi-műszőr- bunda lóg. Televízió egy alacsony — talán elfűrészelt — valaha vajszínű stelázsin, aminek eredeti rendeltetését is meghagyták: a tévé alatt töppedt lekvárok, kompotok sorakoznak. Az ablak alatt pedig, a földön újságpapírra rakva alma érik, vagy inkább aszalódik. Szeneskályha a belső sarokban, egy rossz fazékban szén. Hokedlin lavór, szappantartóval. A falra vert szögön törülköző, fésűtartó. A falon fényképek, két keretben egyenként tíz-tizenöt fotó összezsúfolva, bedugdosva, egymás tetejére téve. Gyerek meztelenül, fehér ruhában, több gyerek együtt, lóháton egy férfi, esküvői kép, ilye47
