Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Horváth Dezső: A tizedik ember

— Avval.

— Akkor miért sajnálja.

— Nem sajnálom én egy percig se. Olyan világ van most, aki szegény, azt büntetni kéne, nem sajnálni. A betegeket és az öregeket ne számítsa bele.

Akkora tétel ez is, érdemes megjegyeznünk. Elmegyek a bicikli után.

Kutyacsorda futott a férfi elé, most egyet se látok. Itt vagyok a ház előtt, még mindig nem ugatnak. Milyen tanyai kutya az, amelyik nem ugat? Ha bekiáltok, egyszerre jön majd rám valamennyi, legjobb lenne meglépni, de hamar. Állj meg, vándor! Ahol sok a kutya, ott egyik se harap. Elvannak egymással, nem érnek rá megtanulni, hogy az embert bántani kell.

Kinyílik az ajtó, szőrük fele ott marad, úgy ömlenek kifelé. Ahány van, nekemesik mind. Ugrál és nyalogat. Állami gondozott gyerekek lepik így meg az idegent.

— Kit keres?

— Akit találok, mindig azt.

— Milyen végrül?

— Meg akarom nézni, hogyan eszi a fene a szegény embert.

— Enni eszi, de valami mindig marad belőle. Jöjjön beljebb.

— Több kutya nincs?

— Nálam nagyobbat úgyse talál, én meg nem harapom meg.

Kölökkutyákat ajnároz benn egy nő, kapkodja le őket a priccsről, oda ültet. Előre melegített kedvesség. Más alkalmatosságot, ami éjszaka nyugvásra szolgálna, semmit nem látok. Ezek ketten a priccsen hálnak, ha nincsenek rajta kutyák.

— Tanyán születtek?

— Ne sértsen meg bennünket, uram.

A nőnek finom arca lehetett valamikor, de okos számítógép ha ránézne csak, akkor is megmondaná, hány liter pálinkát ivott meg életében, és talán azt is, mikor járta fésű a haját.

— Vásárhelyről jöttünk ki 1977. április 1-én.

— Szép napot választottak.

— Ja, hogy a bolondok nevenapja? Nem fizettünk rá.

— Maradnak?

— Ahogy az élet hozza. Majd meglátjuk. Itt a bolt, a busz, a vonat, mi bajunk lehetne?

— Ahogy elnézem, az égvilágon semmi.

— Tudja miért? Mert az emberek engem szeretnek.

— És az asszony hagyja?

— Nem úgy értem én. A tanyai nép olyan, hogy a bevándorlókat igen nehezen fogadja be. Engem befogadott. Sok az idős ember, az öreg házaspár, amitők már nem tudnak elvégezni, oda kell a magamfajta.

— Mindig facér volt?

— Voltam téeszben, vállalatnál is, legtöbbet hizlaldában. Most is hívnak a téeszbe, de meggondolom még. Komoly lépést nem lehet elsietni.

— Ha három esztendeje itt van, senki nem vádolhatja, hogy elsiette. Hogyan tudták kiválasztani éppen ezt a tanyát? Mocsár van körös-körül.

— Jól választottunk, mert itt lehet megélni igazán. Nem szeretem a várost.

— Ennél rosszabbat sehol nem találtak, megvették tehát ezt?

— Nem a házat néztük, hanem a gyöpöt.

— Mivégre?

— Libázunk.

— Kié a gyöp?

51