Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Horváth Dezső: A tizedik ember
ból: 1,2 millió, az összlakosság 12 százaléka.) Akár rangsornak is vehettem a tizediket: tizedrangúnak. Tudom, kemény a mondat, bizonyítanom kell. Sajnos, tudom bizonyítani. Tanyán élőből buggyant ki a panasz: „Akkora a mi országunk, ha a térképet nézzük, mint a tenyerem. Benne a tanya? Mint a szúnyogcsípés. Csak akkor veszik észre, ha viszket. Odacsapnak, egy darabig még vakaródznak, aztán elmúlik az is.” Nekifutásként álljon itt két példa. Amikor fölrobbant a szénsavgyár Répcelakon, nem volt patron, nem lehetett szódavizet csinálni. Valahogy összejött a dolog, mert ugyanakkor vécépapirost se lehetett kapni. Apró leányom fejében összekapcsolódott a kettő, és kérdezte: most meg a papírgyár robbant föl? Nevettem rajta, aztán fölhívtam a pap ír kereskedő nagyvállalat igazgatóját. Magából kikelve magyarázta, hogy nem a kereskedelem a hibás, hanem más. Az a legnagyobb baj — mondta —, hogy a tanyai ember leszokott a kukorica- csutkáról, és rákapott a papírra. „Értse meg uram, fölvásárolják, és elviszik a városi orra elől. Nem tudjuk megakadályozni.” Hirtelen nem tudtam szóhoz jutni, és nem hittem el, hogy csak tizedrangú ember a tanyai. Alábbvaló papiros alig van, és ezt is fölhánytorgatjuk neki. Hogy merészeli nem kivárni a maga sorát? Neki ott a csutka, minek kényeskedik. Majd ha kedvére eltelt vele a városi ember, legföljebb akkor odaóvakodhat a pulthoz, és kérhet. Szalonképesebb a második példa. Az 1970-es árvíz után nehezen lehetett téglához jutni. Sok ház összedőlt, sok házat kellett gyorsan építeni. Porciózták máskor is az adagokat a téglagyárak, most egyszerűen széttárták a kezüket: nincsen. Egyik jeles értekezleten a szónok azonnal megtalálta a bajok forrását: — Végigmentem az egyik tanyai úton, láttam, tégla van a házak előtt. Fölvásárolják a téglát. Nem tudunk mi odafigyelni rá? Kedves elvtársak, nem tűrhetjük tovább! Abban igaza volt, hogy építkeztek a tanyán, pedig tilos volt építeni. Ráadásul téglából. Tilalmakkal bekerítve él a tizedik ember. A tanyatörténet talán legnagyobb fordulata a villany. Amikor elkezdték vezetgetni, lépten-nyomon azt lehetett hallani, hogy ezt aztán már nem szabad engedni. Határozott intézkedéseket sürgettek, mert a villany konzerválja a tanyát. Gondoltam egyet, elmentem a villanyszerelő vállalat főnökéhez. Arra számítottam, a vécépapiros és a tégla mellé harmadik példát is találok majd. Igen nagyot tévedtem, tanyaügyben világosabb beszédet addig még nem hallottam: — Szocializmust ígértünk minden embernek ebben az országban. A tanyainak is. Maga el tudja képzelni a szocializmust villany nélkül? Olvassa el Lenint. Ez az a pont, ahonnan el lehet indulni. Legyen ez a legfőbb szempontunk vizsgálódásaink közben is. TILTOTT HÁZAK Házépítők és házat nem építők. Törvényszegők és törvénytartók. Elöljáró beszéd kell ehhez, különben nem értenénk meg a hivataltevők erőlködését. Erőfeszítéseket mond a jelentések nyelvezete, de az az erőfeszítés, aminek haszna alig van, a magyar nyelvben inkább csak erőlködés. Az építők szándékát is könnyű félremagyarázni. Jámbor szándékot érzek a legutolsó nekirugaszkodás mögött is. Szüntessük meg a tanyát, és annyi bajtól szabadulunk meg, amennyit fölfogni se tudunk. Rosszat akartak volna, akik így gondolták? Orvost, iskolát, boltot, utat, villanyt, egészséges házat, jó vizet, fürdőszobát akartak. Elvadult vidék helyett embernek való életet. Jóság van 47
