Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Orosz László: Szepes Erika - Szerdahelyi István: Verstan
ként is ritmizálható) vers problematikája az utóbbi években főként Szuromi Lajos kutatásai eredményeként került az érdeklődés középpontjába, korábban már Sík Sándor és Babits Mihály is fontos megállapításokat tettek róla, sőt valószínűnek látszik, hogy azok a költők, akik a 18. század végén, 19. század elején a magyar vers „megmértékeléséről” beszéltek, szintén e körül a probléma körül tapogatóztak. Fontos eredmény ebben a fejezetben a tulajdonképpeni szimultán vers megkülönböztetése a kevert és ötvözött ritmusútól. Az első típusban egyszerre érvényesül az ütemhangsúly és az időmérték, a másodikban ütemhangsúlyos és időmértékes sorok váltakoznak, a harmadikban egyazon soron belül van ütemhangsúlyos és időmértékes rész. Persze a szimultán vers kétféle ritmusának érzékelése meg az említett három típusnak a gyakorlatban való elkülönítése nem könnyű dolog, teljes egyetértés e téren az elvi alapok közös elfogadása esetén sem igen várható. (Én pl. Nagy László Farsangi énekét nem kevert ritmusúnak, hanem trochaikus versnek érzem.) Szepes Erika és Szerdahelyi István Verstana célkitűzése szerint leíró jellegű, de helyenként funkcionális és verstörténeti szempontokat is érvényesít. így pl. szól arról, hogy az ütemhangsúlyos formák funkcionálisan népi-nemzeti légkört idéznek fel, s felvázolja e formák történeti kialakulását, fejlődését is. Terjedelmében is impozáns, verstani irodalmunkban úttörő jelentőségű ez a mű. Ha a szerzők nézetei között akadnak is vitathatók,anyagismeretük, a verstani irodalomban való tájékozottságuk lenyűgöző (27 oldalnyi az irodalomjegyzékük). Vállalkozásuk mindenesetre igazolja, hogy megértek a feltételek egy olyan összegezésre, amely megbízható alapot teremt az eredmények felmérésével újabb kutatásokra ésa nézetek újabb ütköztetésére. Megbízható alapot teremt egyben arra is, hogy a nem szakmabeli versolvasó saját ritmusélményével tudós kutatókét szembesíthesse, s így fogékonyságát a vers versként való olvasására gyarapíthassa. Ellentmondásként szokták említeni, hogy egyfelől a verstan az irodalomtudomány legegzaktabb ága, másfelől ebben van a legtöbb vitatott kérdés. Valójában azonban nincs itt ellentmondás, mert igaz ugyan, hogy a vizsgálat tárgya, a vers hangteste egzakt, mérhető, a mérőeszköz azonban, a ritmusérzék többé-kevésbé mindig szubjektív. Jó ennek is tudatában lennünk, amikor egy verstani műről véleményt formálunk. (Gondolat, 1981.) OROSZ LÁSZLÓ PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A FORRÁS szerkesztősége és az írószövetség Duna—Tisza közi írócsoportja NAGY LAJOS születésének 100. évfordulóján SZOCIOGRÁFIAI emlékpályázatot hirdet. A pályázat tematikailag kötetlen, illetve az író által szabadon választható. A pályaművek közül azonban megkülönböztetett figyelemben részesülnek a mai magyar társadalom lényegi kérdéseit feldolgozó-vallató írások. Pályázati díjak: 1 db I. díj 15 000 Ft 1 db II. díj 10 000 Ft 2 db III. díj 8 000 Ft A FORRÁS szerkesztősége igényt tart a díjnyertes pályamunkák első közlésére, melyért a szokásos honoráriumot fizeti. Továbbá a díjazott műveken túl a legjobbakat a FORRÁS 1984-ben ugyancsak megjelenteti. A pályázatokat JELIGÉSEN 1983. december 1-ig kérjük a FORRÁS szerkesztőségéhez eljuttatni. (Kecskemét, Szabadság tér 1/a. 6000) A pályázat eredményhirdetését a FORRÁS 1984. áprilisi számában közöljük93
