Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - MŰHELY - Kokas Klára: Személyiségformálás zenei neveléssel
A zenéhez kapcsolódó originális mozgások segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a gyerekek jobban kifejezzék érzésvilágukat. És ez nagyon fontos, mivel belső világuk különbözősége, egyéniségük sajátosságai miatt még azokat a gyerekeket is nehezen ismerhetjük meg, akik közvetlen közelünkben élnek. Noha életük előttünk zajlik, mégis oly ritkán találjuk érintő közelben azokat a mélyrétegeiket, amelyekben lényük legfontosabb mondanivalóját rejtik. Amikor saját mozdulataikkal követik a zenét, akkor belső azonosulásukkal szinte rásimulnak a hangokra. Mintha a zene üzenetei, amelyeket a sajátos rezgéskombinációk hordoznak oly titokzatos módon, megfényesítenének elfedett kuckók árnyékaiban megbújó ékköveket, életre keltenének félénk csírákban szunnyadó erőteljes növényeket, kibontanának zöld bimbók burkában rejtőző színes virágokat. A zene olyan lelki rétegeihez jut el így, amelyekben a szavaikkal még ki nem fejezhető érzelmek, indulatok, vágyak, félelmek, szorongások élnek. Azért azonosulnak a zenével, mert segítségükre van abban, hogy megmutathassák önmagukat. De megmutatkozni csak ott mernek, ahol biztonságos szeretet, bizalom fogadja őket. Ezért fontos, hogy a zenéhez kapcsolódó mozgásaikat bensőséges megnyilatkozásként fogadjuk, természetesen kritika, összehasonlítás nélkül. A bírálat szokásos módjai itt nem alkalmazhatók. A zenei képességek fejlesztésében elengedhetetlen analitikus értékelés az önkifejezés e módjainál betemetné a lassan felnyíló ösvényeket, talán jóvátehetetlenül. Ili. Kísérleti csoportjaink foglalkozásain3sikerült olyan légkört teremtenünk, amelyben a gyermekek a zenéhez való viszonyukat az adott zenei élménnyel egyidejűleg mozdulatokkal is kifejezésre juttatták. A zenei mozgás igénye és kifejezésének oldottsága igen különböző volt. Függött a gyermekek született adottságaitól és környezetük ingerhatásaitól, a család tagjainak modelljétől, az óvoda, iskola elvárásaitól, jutalmazási, illetve büntető rendszerétől, tehát ezernyi — számunkra ismeretlen és megismerhetetlen — tényezőtől. Csupán hosszú tapasztalatok alapján tudtunk némi következtetéseket levonni a gyermek körüli testvérek, felnőttek magatartásából, viselkedési formáiból. Sajátos gondokat okozott a csoport tagjainak különbözősége, mivel a válogatatlan csoportban együtt jártak tehetséges mozgásúak és rendkívül merevek, jó muzikalitással érkezők és botfülűek, tanulékonyak és figyelmetlenek, ötletesek és érdektelenségben üldögélők, nagyon zárkózott félénkek és túlmozgásos agresszív gyerekek. Az életkornak, adottságoknak, felkészültségnek és karaktereknek ilyen szélsőséges különbségeit azelőtt egyetlen csoportomban sem találtam. Csoportunk tagjai közt igen sok gyermek élt gondok, családi nehézségek között. Egyik első osztályból érkező tizenkét tanuló közül kilencen felbomlott, vagy válásban levő családban nőttek, viták, sőt gyakran tettlegességek közepette. A gyermekek —főleg az iskolások — általában idegesek, hajszoltak, fáradtak voltak. Felméréseink szerint sokan szenvedtek valamilyen fiziológiai elégtelenségben. Leggyakrabban hátgerincproblémák mutatkoztak, de sok volt az emésztési zavar, fejfájás, éjszakai felriadás, szédülés, esti nehéz elalvás panasza is.4 Zenélő közösségünkben heti két alkalommal találkoztunk. Óráinkat késő délután, az esti órákba nyúlva tartottuk, s a gyerekek magukkal hozták napi kötöttségeik, fáradságaik, bajaik terhét. Kicsapódott elkeseredés, sokféle frusztrálódás is. Feszültségeik oldódását abban a közösségben kapták, amely megértéssel és erejükbe vetett hittel fogadta őket. Mivel a gyerekek igen különböző képességűek és tehetségük minősége, formája egyénenként változó, egyénenként különbözött kibontakozásuk tempója is: volt, aki 63
